Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

A Birodalom központi kormányzata áZ 1708. végi—1709. eleji helyzetben nem siet a végleges helyreállítással. A halasztásra közjogi alapot ad neki az a körülmény, hogy a Gubernium főtisztségeit és tanácsosi helyeit csak országgyűlési jelölés alapján lehet betölteni. (A királyi táblai ülnökségekre és törvényhatósági főtisztségekre az 1692—1708-i gyakorlatban a Gubernium tesz javaslatot.) Országgyűlést azonban ebben az időpontban a Habsburg központi kormányzat nem tart jónak összehívni Erdélyben. Minthogy viszont a Gubernium három tanácsossal működésképtelen, az Apafi-kor (különösen annak utolsó évitezede) gyakorlatához visszanyúlva,

2 deputatio létrehozását határozza el a három natio és négy bevett vallásfelekezet tagjaiból. Ez a 16 főnyi testület intézné a közigazgatást (Publicum, Politicum), a polgári peres ügyeket (Civile) és a háborús körülmények között egységes tömböt alkotó kincstári és hadellátási ügyeket (Fiscalie-BellicoOeconomicum). A rangidős személy elnököljön ülésein, többségi határozatai érvényesek. A főhadiparancsnokhoz való viszony kényes kérdését az uralkodó eléggé általánosan, de lényegében mellérendeltségnek határozta meg.

3 Azt szükségesnek látja leszögezni a rescriptum, hogy a Deputatio felállítása nem prejudikál a Diploma Leopoldinumnak, Erdély törvényeinek és szabadságainak. A Deputatio tagjainak kiválasztásához a Birodalom központi kormányzata mégis jónak látta ha nem is országgyűlés, hanem valami concursus-féle összehívását. A rescriptum arra utasította a Guberniumot, hogy gyűjtse egybe Szebenbe (vagy más alkalmas helyre) az egyébként az országgyűlésen megjelenni jogosult rendek közül azokat, akiknek módjuk van a megjelenésre (beleértve a Havasalföldére és Moldvára menekülteket is), onnan jelölve meg 16-nál több személyt a Deputatio tagságára, hogy az uralkodó választhassa ki a végleges 16-ot. Bizonnyal ehhez a választáshoz rendelte az uralkodó az Erdélyben az ő hűségén maradt vagy arra visszatért főbb rendek jegyzékének felterjesztését is (külön-külön: a) a végig Erdélyben és a császár hűségén maradtakét, b) az engedéllyel vagy anélkül semleges területeken — a román fejedelemségekben — tartózkodókét, c) a császár hűségére tért kurucokét). Mindjárt az új szerv feladatává tette az uralkodó azt, amit 1708. szeptember 14-i rescriptumában a Guberniumtól követelt: személyi javaslatokat a törvényhatóságok legalábbis ideiglenes igazgatására.

4 A rescriptumban megkövetelt concursus 1709 áprilisában össze is ül Szebenben. A rendek nyíltan kifejezésre juttatják azt a véleményüket, hogy a Deputatiót ideiglenesnek tekintik. Egy 1709. április 27-i felségelőterjesztésükben, bejelentve, hogy a Deputatióra az uralkodó rendelkezése szerint fogják megtenni a jelölést, mielőbb törvényes országgyűlés összehívását kérik, hogy ott a Guberniumot korábbi állapotába állíthassák vissza.

5 Ugyanaznap megteszik azonban a jelölést is a Deputatio tagságára.

6 32 személyt jelölnek — a bevett vallásfelekezetek politikai súlyában bekövetkezett eltolódásoknak mintegy jelzéseképpen 11 katolikust, ugyanannyi reformátust, 8 evangélikust és mindössze 2 unitáriust. A katolikusok között ott vannak a fejedelemség kori főrendek soraiból Komis Zsigmond és István, Haller György, Mikola László, a korábban kurucgyanús Jósika Gábor és Apor Péter s a felfelé ívelő pályájú Kászoni János. A reformátusok sorában találjuk Teleki Mihály fiai közül Lászlót és Józsefet, a volt kurucgenerális Wesselényi Pál 20* 307