Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

II. A MÁSODIK HABSBURG-BERENDEZKEDÉS (1708—1730) Az előbbiekben már leszögeztük, hogy 1708-at kell a határnak tekinteni az első és második Habsburg-berendezkedés között. 1708-ban meghal Bánffy György gubernátor, a Gubernium Haller Istvánból, a rendek elnökéből és két szász tanácsosból áll, a királyi tábla létszámcsökkenése még megdöbbentőbb, a Cameratica Comissio tagjai eltávoztak Erdélyből, Komornik von Kleinburg viszont nem megy le oda. 1708 egyben Rákóczi erdélyi uralmának is a vége (csak az Érchegységben tartják magukat helyi kuruc igazgatási szervek 1709-ben is). így mindenképpen valami újnak kell kezdődnie Erdély politikai-kormányzati berendezkedésében. Ez a berendezkedés meglehetősen bonyolult feltételek között kell hogy megkezdődjék. 1. A Habsburg Birodalom 1708-ban csakúgy, mint 1690—1691-ben, háborúban áll. Rákóczi XIV. Lajos szövetségese; 1707-ben ismeretesen elsősorban azért iktattatta be magát Erdély fejedelemségébe, hogy egy ország szuverén uralkodójaként szerepelhessen a francia királlyal szemben. S a fejedelem 1708-ban végleg elveszti Erdélyt, de az európai háborúk vége majdnem olyan messze van, mint 1690—1691-ben a török háborúé. Rákóczi pedig svéd, majd orosz szövetséget is keres; a Birodalom nemrég megszerzett s aztán a kurucoktól végül is megvédett keleti sarokbástyája tarthat külső támadástól is (bár erre végül is nem került sor). A katonai uralom szigora és a politikai berendezkedéshez szükséges bázisteremtés szempontja tehát együtt kell hogy érvényesüljön, ami könnyűnek vajmi kevéssé nevezhető feladat. 2. Mindenesetre nem szükséges új közjogi alapokat teremteni a berendezkedéshez, hiszen ez adva van. A Diploma Leopoldinum elvben változatlanul érvényes, az annak alapján kiépült kormányszervek nem szűntek meg, csak (az Erdélyi Udvari Kancelláriát kivéve) gyakorlatilag szüneteltetik munkájukat. 3. Ugyanígy adottnak kell azonban tekinteni a Diploma Leopoldinumban körvonalazott rendszeren történt olyan változásokat is, mint a kincstári igazgatás ismertetett jellegű centralizálása (ezt annál is inkább, mert Gundaker Starhemberg most már, az agg Salaburg pár éves tehetetlen kamaraelnökösködése után, elnöki rangban vezeti az Udvari Kamarát) s a lassú, de következetes ellenreformációs politika 1703 előtti eredményei. 4. Folytatni azonban 1703-tól nem lehet az addigi politikát, csak az 1708-i realitásoktól. Ennek egy eleméről, a katonai uralomról már szólottunk. Egy másik 20 Trócsányi 305