Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

396 Ebben a kérdésben több bizonytalansági tényezővel is számolnunk kell. 1. Az év vége felé tartott országgyűlések általában az említett összegekről szólnak. Véleményünk szerint ez az általános adókeret — a többi évközi adókivetések a kereten belüliek, kisebb-nagyobb időszakra vonatkoznak. 2. Az adó egy részét tételesen meghatározzák (kapuszám szerint vagy az adózók egyes csoportjaira). Olyan esetekben azonban, mint a rovatlan falvak vagy az egyházi nemesek adója, amelyekben nem ismerjük az adóalanyok mennyiségét, csak becslésekkel élhetünk. 397 EOE XX. 366. 398 Uo. XXI. 120—125. (Megjegyzendő: a szövegkiadás itt eléggé bizonytalan; mi inkább az alacsonyabb összeget vettük a feltételezhetők közül.) 399 Uo. XXI. 218—221. 400 Uo. XXI. 241—244. (A szövegkiadás itt is bizonytalan. Mi az alacsonyabb összeget vettük a feltételezhetők közül; a másik variáns jó 80 ezer RFt-tal többet jelentene.) 401 Uo. XXI. 278—279. 402 Az 1691. januári—februári országgyűlés II.tc.-e a hadellátáshoz szolgáltatott búza köblének ellenértékét 2,4 magyar forintban állapítja meg, a zab köbléét 0,6 magyar forintban. Ugyanakkor a IV.tc. a legszebb búza vékájának árát 1 forintban, a zab vékájáét 25 pénzben limitálja. (EOE XX. 437— 439.) 403 Uo. XXI. 218—220. 404 Uo. XXI. 241—245. 403 Uo. XXI. 278—279. 406 VGyn 259—260. 407 G.P 1701:157. 408 EK: AG 1709:44. Tegyük még hozzá: Rabutinnek hivatalos fizetésén és a jelzett discretión túl még olyan jövedelmi forrásai is voltak, mint az ezrede tartásán való nyereség, a hadisarc zsákmányból való részesedése, a confiscatiókból szerzettek, s a Birodalom központi kormányzatától eredő olyan juttatások, mint az a 40 ezer forint, amit I. Lipót ajándékozott neki 1702-ben a kincstár ügyeiben mutatott buzgalmáért. (Schmidt: B II/5. 724.) 409 EK: AG 1709:44. 410 G.P 1708:310. 4.1 Uo. 1701:157. 4.2 Uo. 1699:315. 4.3 Ez az ülés nem in Transylvanicis jellegű; a Birodalom egészének adózásával foglalkozik. Legkésőbb 1697. szeptember 18-tól az év szeptember 20-ig tart. Résztvevői Windischgrátz, Mansfeld, Salm, Ernst Rüdiger Starhemberg, Caprara, Breuner udvari kamaraelnök, Bucelleni és Kollonics (Vortr. Karton 9. 1697). 414 Az ülés egy résztvevője (a tárgyalásról készült feljegyzés vázlatos volta miatt nem állapítható meg bizonyosan, hogy ki) idézi egy katonai személy aggályát: „an non omnia restituenda Turcis, ut pacem acquiramus" (uo.). 415 G.P 1698:200. 416 LRHL I. 1363., 1397—1398. 417 VGyn 331—336.; G.P 1701:114. 418 EK:AG 1703:73.; G.P 1703:46. 419 Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen (A k.k. Kriegsarchiv Hadtörténeti Osztályának kiadása. Wien 1876—). V.67. 420 A magyar natio (1698. november 6-i kelettel) adózási tervet dolgoz ki 1699-re. Ez 6 kategóriába sorolja az adózó családfőket (1. a 6 vagy több marhával rendelkező házas adózók; 2. a 4 igavonót bírók; 3. a 2 marhások; 4. azok az igavonóval nem rendelkezők, akiknek azonban juhuk bővebben van; 5. a marhátlan szegények; 6. a 20 éven felüli mesterlegények és béresek. Az 1 -3. és 5. kategóriához csatlakozik az azonos vagyoni állapotú egyházi nemesség, kereskedő és városi rendek és Fogarasfölde adózói). Az egyes kategóriák adója lényegében arányos vagyoni súlyukkal. Szénát a külső telekkel bíró jobbágyok egységes mértékben adjanak. A puszta telkek után a földesurak adózzanak, vagy akik a telket művelik (a tervezet ezzel a birtokosokat akarja kényszeríteni, hogy ne hagyják megműveletlenül a földeket). Csak az, a tervezet bevezetőjében szereplő kitétel nem egészen érthető ezek után, hogy az adókivetés „salvis contractualibus cum Natione Saxonica initis et serié portarum permanentibus" történjék, hisz egy ilyen