Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

amelyekkel a bevett vallásfelekezetek papsága rendelkezik, a parochus lelkészek a püspöktől s ne világiaktól függjenek, az egyesült egyház és tagjai a katolikus egyházzal és tagjaival azonos jogokkal rendelkezzenek (beleértve a hivatalviselés jogát is).

478 Ezzel azonban már adva is vannak a következő években a román vallási unió körül folyó politikai viták fő témái. A protestáns (elsősorban a református) rendek a hatalmi helyzet erős változásától tartanak az ortodox románoknak a katolikus egyházzal való egyesülése esetén. A birtokos nemesség azt sérelmezi, hogy így elvész földesúri joga a jobbágyrendű román papok felett, s az ebből folyó szolgáltatások. S minthogy a román papság (vagy annak egyes részei) adója külön tétel az erdélyi adórendszerben, ennek kiesése azt jelenti, hogy az egyébként is rendkívül súlyos adótehernek ez a része más adózókra hárul át — ami közvetve az ország összes rendjeit érinti. Az első nagy harc ebben a kérdéskörben a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicisben zajlik le 1698. április 3-án és 8-án. Ott a két, Bécsben lévő református erdélyi kormány férfinak, Bánffynak és Bethlennek sikerül elfogadtatni azt az elvet, hogy az ortodox román papok bármelyik bevett felekezettel egyesülhetnek, ez esetben elnyervén az illető felekezetek papságának jogállását — akik pedig megmaradnak az ortodox hiten, azok jogállása nem változik. Ezt az elvet tartalmazza I. Lipót 1698. április 14-i rescriptuma.

479 Az 1697. februári zsinat határozatának érvénye tehát bizonytalanná vált. Annak révén is, hogy Theophilus püspök közben meghal, helyébe a fiatal, nemesi származású, a gyulafehérvári református iskolában tanult Athanasius Anghel kerül. Dositheus jeruzsálemi pátriárka Bukarestben szenteli püspökké (1698. január 22.), eskü alatt kötelezve az ortodoxia megőrzésére. Végül is azonban a katolikus nyomás hat: az új püspök által Gyulafehérvárra, 1698 októberére összehívott zsinat újra kimondja az egyesülést — annak román nyelvű okmányában azonban nincs szó a firenzei zsinat négy pontjáról, a latin nyelvű unió-okmányt pedig, amely tartalmazta az említett pontokat, Athanasius és esperesei nem írták alá (bár tény, hogy a zsinat elfogadta a négy pontot).

480 Az 1698. októberi—decemberi oszággyülés már együtt ül, mikor erre a némileg bizonytalan hitelű állásfoglalásra sor kerül. így születik meg a gyűlés X. tc.-e, amely az adózás vonatkozásában támadja meg az 1698. április 14-i rescriptumot, feliratot határozva annak kérésére, hogy I. Lipót az adózásban „azon natiónak nagyobb szabadságot, a minemű eddig volt, ne engedjen a három natiónak injuriájára és praejudiciumára, nagy megszomoríttatására". Az uralkodó újabb döntéséig pedig a román papok a korábbi módon adózzanak, s teljesítsék a földesúri szolgálatot, függetlenül attól, hogy uniáltak-e vagy sem.

481 A tc.-nek azonban egyelőre még negatív hatása sincs. I. Lipót 1699. február 16-án kiadja az első román vallási uniós Diploma Leopoldinumot.

482 Ez mintegy összefoglalása a magyarországi és erdélyi uniós tárgyalásoknak; a románokon kívül a magyarországi és erdélyi görögökre és az ukránokra is vonatkozik. Rendelkezései szerint a román, görög és ukrán egyházakat és egyházi személyeket s vagyonukat a firenzei zsinat 4 pontjának elfogadása esetén a katolikus egyháznak stb. kijáró jogok illetik meg; külön hangsúlyozva a tized- és földesúri szolgálatmen-