Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
tességüket. Az első uniós Diploma Leopoldinumot 1699. május 4-én a gyulafehérvári unitus zsinaton hirdetik ki. 483 Az erdélyi vezető elit protestáns többsége most egyrészt onnan üt vissza, hogy I. Lipót 1698. április 14-i resolutiója lehetővé teszi a bármelyik recepta religióval való uniót. A Gubernium tehát, erre hivatkozva, előbb védelmébe veszi a Hunyad megyei református román papokat. Azok ti. (10 személy, 8 különböző faluból, valamennyien Pap vezetéknévvel) Bánffy György gubernátorhoz fordulnak amiatt, hogy a református püspök főségéhez való ragaszkodásuk miatt Csóka György hátszegvidéki esperes német executiót vitetett házaikra (holott ők ráadásul nemesek is). Bánffy 1698. május 22-én úgy foglal állást, hogy ezeken, I. Lipót sokszor idézett 1698. április 14-i resolutiója értelmében, a katolikus egyházzal uniált román püspöknek nincs joghatósága — ha a román püspökkel szemben hátralékuk van, azt a református püspök szedesse fel, s küldje a román püspök kezéhez. 484 A gubernátor döntése nyomán a Gubernium 1699. június 21-én figyelmezteti Athanasius püspököt, hogy ne vindikáljon jogkört azon román papok felett, akik nem akarnak egyesülni a katolikus egyházzal, s ne háborgassa őket. Ha követelése van azokkal szemben, annak a felekezetnek a superintendensével tétessenek eleget, amellyel uniáltak. 485 Másrészt az uralkodónak 1699. július 14-én küldött felségelőterjesztésében azt igyekszik bizonyítani, hogy az első uniós Diploma ellentétes az alap-Diploma Leopoldinummal, s úgy véli, hogy az erdélyi románok Havasalföldére és Moldvára irányuló kivándorlásának fő oka a katolikusokkal való vallási unióra kényszerítés. 486 A válasz (amelyet I. Lipót 1699. augusztus 25-én az Osztrák Udvari Kancelláriáról adat ki) 487 meglehetősen kemény. Az uralkodó súlyos rosszallását közli a Guberniummal amiatt, hogy 1698. április-i rescriptumát nem hajtották végre, a katolikus felekezettel egyesülni kívánó románokat minden módon zaklatják, a már egyesülteket vissza akarják tartani ettől, más, akatolikus felekezetekkel való egyesülésre kényszerítik. Utasítja őket rendelete pontos megtartására, valamint kihirdetésére. 488 I. Lipót mindenesetre jónak látja Rabutint is utasítani: ne tűrje el a román papoknak a katolikus felekezettel való egyesülésének akadályozását vagy a katolikus uniótól való visszalépésüket. A főhadiparancsnok ennek nyomán 1699. szeptember 19-én kérdőre is vonja a Guberniumot: adott-e már választ az 1699. augusztus 25-i rescriptumra, s ha nem, mikor fog; a válasz tartalmát neki jelentenie kell I. Lipótnak. 489 Magyar prímás, Osztrák Udvari Kancellária, Haditanács és erdélyi főhadiparancsnok — mindezek az illetéktelen tényezők belefolynak már ebbe az egyébként is soktényezős harcba. Az 1699. szeptember—októberi országgyűlés ezek után veszi elő a román vallási unió ügyét, a négy bevett vallásfelekezet egy-egy fődelegátusára 490 bízva a javaslattételt. E javaslat alapján született a Gubernium és a rendek 1699. szeptember 26-i határozata (a katolikus rendek hangsúlyozottan teljes egyetértésével), amely azután a gyűlés IV. tc.-e lett. A Guberniumot és a rendeket az uniált román papság mentességei érdekelték elsősorban; ezért igyekeztek a papság létszámát körülírni, s a pappá szentelés feltételeit, a papság fegyelmét megszorítani (e két utóbbi tendencia valójában csak hasznára lehetett az uniált román
