Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

teendőktől, Apor kincstartóvá emelkedése miatt; Sárosi távozása látványos és veszélyes politikai bukás. Az erdélyi göröghitü románok egy része ellenzi a vallási uniót; egyik vezetőjük, Nagyszegi Gábor gyulafehérvári román nemes

447 1 701 őszén protestatióval él a vallási unió ellen, s ezt, annak törvényes rendje és módja szerint, egy ítélőmesternél állíttatja ki. Választása a két életben lévő ítélőmester közül (Alvinczi Péter 1701 elején meghal) a protestáns Sárosira esik (a protestáns felekezetek is ellenzik a göröghitűeknek a katolikusokkal való unióját). Sárosi ki is állítja a protestatiót, s azt Nagyszegiék állítólag 60 példányban terjesztik Erdélyben. 1701. október vége felé előbb a protestatio és terjesztésének híre, majd maga a szöveg is eljut Rabutinhoz, s a főhadiparancsnok pánikba esik: ez „igen lázító"

448 iromány! Sietve csoportosít további katonaságot Gyulafehérvár köré (a már ott elhelyezetteken kívül), s 1701. október 27-én közli a Guberniummal, hogy elébe akar vágni a Sárosi [!] protestatiójának fenyegetéseiből a császár és az isten szolgálatára, a közbékére következő bajoknak és háborúknak („bella").

449 A főhadiparancsok bizonnyal a haditanácsnak is sürgős jelentést tett a (megalapozatlan) véleménye szerint fenyegető veszedelemről, s ebben nyilván a Guberniumot megfélelmítendő, Sárosi ellen élezte ki a dolgot. Csak így magyarázható, hogy I. Lipót 1701. december 12-én két rescriptumot is adott ki a vallási unió ügyében (mindkettőt az Erdélyi Udvar Kancellária megkerülésével, az Osztrák Udvari Kancelláriáról) .

450 Az egyik rendelkezés ugyan, az uralkodó nagyfokú nemtetszését nyilvánítva amiatt, hogy a vallási unióra vonatkozó döntéseivel ellentétes törekvések mutatkoznak Erdélyben, a lázadást és a közbéke megzavarását kedvelő személyek rémhíreket terjesztenek, leszögezi, hogy a románok bármely felekezettel egyesülhetnek, de jelen helyzetükben is maradhatnak,

451 a másik azonban már azzal vádolja Sárosit, hogy az rosszindulatúan megváltoztatta a protestatio tartalmát, veszélyes és lázadó fenyegetéseket iktatott bele — ezzel a hamisítás (crimen falsi) vétkébe esett, amely annál is súlyosabb, mert tette nyílt zendülés és a közbéke megzavarása.

452 Sárosi tehát megfosztandó ítélőmestérségétől, letartóztatandó,

453 megperlendő és elítélendő (az ítéletet kihirdetése és végrehajtása előtt fel kell terjeszteni az uralkodóhoz).

454 Nyilván Rabutin újabb felterjesztése eredményezte azt, hogy I. Lipót őt bízta meg a Nagyszegi (és bizonnyal Sárosi) elleni vizsgálattal.

455 Sárosi határozottan védekezett, a Gubernium kollegialitásból is, a polgári kormányzat tekintélyének védelmére is, de a román vallási unióval szembeni averzió miatt is

45e támogatta, úgyhogy a főhadiparancsnok végül is hozzájárult ahhoz, hogy az ítélőmester I. Lipót elé vigye ügyét, a Gubernium támogassa („de csak a kötelmeit túl nem lépő ügyekben"

457 — tette hozzá enyhén szólva különös hivatali stílusában).

458 Sárosi így felségfolyamodvánnyal élhetett, s I. Lipót 1702. május 13-án engedélyezte neki, hogy felutazzék az udvarba tisztázni magát.

459 Az idős, hatvanas éveiben járó kormányférfi fel is megy Bécsbe, ott igen rossz egészségben intézi is ügyét.

460 Eléri az ellene emelt vádak elejtését, s viszszahelyezését guberniumi tanácsosságába meg ítélőmesterségébe,

461 de nem sokkal éli túl a majd másfél éves meghurcoltatást.

462 Rabutin első erdélyi Justizmord-kísérlete mindenesetre nem sikerül, hála a Gubernium és az Erdélyi Udvari Kancellária felelős bölcsességének és Sárosi bátorságának meg jogászi tudásának.