Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

kerülő Henter katolikus; Simonffi feltehetően protestáns. Az ülnökök kategóriájában a hat 1690 előtti ülnökből négy református (Inczédi, Kemény, Kendeffi és Naláczi), Maksai unitárius és csak az egyetlen Apor katolikus. Az 1690 és 1694 között ülnökséget nyertek között már három a katolikus (Bálintith, Jósika, Thoroczkai) és csak kettő református (Balogh és Nagy Pál). 1695 januárjában, az elhalálozások és előléptetés után az arány: öt református és két katolikus. 1703 elejére ez így módosul: négy református (Bethlen Sámuel, Inczédi Pál, Naláczi, Nagy Pál), ugyanennyi katolikus (Jósika, Káinoki Farkas, Mikes, Thoroczkai) és egyetlen unitárius (Suki). A mozgás iránya félreismerhetetlen. (Az 1708-i jegyzék nem mérlegelhető reálisan.) A királyi tábla tagjainak natiók közti megoszlását az határozza meg alapvetően, hogy a szászok első fokú felső bírósága a szász universitas mint ítélőszék, csak bizonyos olyan ügyeik kerülnek a királyi tábla elé, amelyekben a másik peres fél a másik két natióból való. így érthető, hogy szászok (s ami ekkor ezzel egyértelmű: evangélikusok) nem szerepelnek a tábla tagjainak sorában. 1698 novemberében ugyan a szász natio sérelmezte az országgyűlésen azt, hogy (I. Lipót rendelkezése ellenére) közülük nincsenek királyi táblai ülnökök,

394 de a követelésnek nem lett foganatja. A tábla működése az 1690-es években, a bizonytalan hatalmi körülmények közt, vesztett rendszerességéből. Legalábbis a perek seriesei összeállításának korábbi, az Approbatae Constitutionesben szabályozott módját zilálták szét 1695 óta. Az akkori kolozsvári octavalis törvényszakon jött be az a szokás, hogy aki a seriesírásra rendelt napon legelőször beíratta magát, annak perét tárgyalták elsőnek, még ha pere egészen friss is volt, s „alá való dologból is emergalt" — írja évtizedekkel később az akkor már Erdély egyik első jogász szaktekintélyének számító Sándor Gergely. így aztán különösen „az erőtleneknek és alább való Sorsuaknak Causajok" maradt későbbre, ezek ti. a series-iratáskor „becsületből" kénytelenek voltak maguk elé engedni a nagyobb rangúakat.

395 A Rákóczi-szabadságharc megindulásával pedig a királyi tábla működése lehetetlenné vált — összetételének ismertetett alakulása miatt külön is. f) Adózás, adóigazgatás, a hadellátás igazgatása Az adózás kérdése különleges helyet foglal el abban a harcban, amely az 1690 utáni jó egy évtizedben folyik Erdély fő hatalmi-kormányzati struktúrája keretében a Habsburg Birodalom vezető elitje és az erdélyi vezető elit, ill. ezek vagy mindkettőjük változó összetételű csoportosulásai között. A háború ténye 1699-ig jelen van, vele együtt a hadellátás kötelezettsége is. A Birodalom legfelsőbb kormányzatának szintjén (és nem Erdély adózásának részkérdésében) is súlyos összecsapások vannak a kincstári érdekek képviselői és a legfelsőbb katonai vezetők között a háborús terhek kérdéseiben, az e vonatkozásban a kincstári érdekeket védelmező Kollonics Lipót időnként drasztikusan tör ki a hadsereg visszaélései miatt — de végső soron mindig a katonaság érdekei győznek, a háborút