Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
folytani kell, és ehhez biztosítani kell a pénzügyi alapokat. A háború jelen van hát Erdélyben is, s bár az erdélyi rendek és azon belül a vezető elit körében nincs nézeteltérés az iránt, hogy az Erdélyre nehezedő hadellátási terhek elviselhetetlenül magasak, legfeljebb olyan enyhítési megoldásokkal próbálkozhatnak, mint a nádori-erdélyi sókereskedelem révén Erdélynek jutó (a gyakorlatban aztán vajmi kevésnek bizonyuló) rekompenzáció. S a török háború 1699-cel véget ér ugyan, de rövidesen megindul a spanyol örökösödési háború, s ez (ha jogilag némileg bizonytalanul is) újra alapot ad Erdély adózásának az 1699 előtti szinten való tartására. Azt a kérdést, hogy az adónak mi a súlya Erdély számára, kétfelől próbáljuk megközelíteni: 1. az 1690 előtti állapotokkal való összehasonlítással, 2. a Habsburg Birodalom egészének s benne egyes alkotórészeinek adózásához képest. Erdély portai adója (amelyhez viszonylag jelentősebb adómennyiség csatlakozik a várak fenntartására, őrségeik ellátására) a 16—17. században (1657-ig) általában évi 10 ezer arany. (Az arany és a forint aránya 1:2-2,5-ről romlik a forint számára a 17. század második felére kb. 1:4-re.) Az Apafi-korban a portai adó évi 40 ezer aranyra (160 ezer forintra) emelkedik; ehhez az összeghez évi 20-30 ezer forintra becsülhető járulékos összeg számítandó (portai ajándékok stb.). Az emelkedés nagyon súlyos, különösen azt meggondolva, hogy Erdély 1658—1660-ban elveszti a Váradhoz, Jenőhöz tartozó területeket és a lugosi—karánsebesi bánságot, tehát a Partium nagyobbik felét, azt is tekintetbe véve, hogy az ország 1657 után nagy összegű lengyel hadikárpótlást, török sarcot, tatár rab-váltságdíjat fizetett — ez utóbbiak egy részét azonban végül is sikerül lealkudni, s az ország, meglepő életerőnek adva tanújelét, elég gyorsan helyreáll az 1657—1662-i pusztulásból. Ennek a (járulékos összegekkel együtt) kb. 180-190 ezer forintos portai adónak a helyébe lép az 1690—1700-as évek adómennyisége. A Diploma Leopoldinum ismeretesen békében 50 ezer birodalmi tallérban, Magyarország és Erdély elleni háború idején 400 ezer RFt-ban szabja meg Erdély adóját — békeévekben ez még lényeges javulást is jelentene az Apafi kori adózáshoz képest. Egyelőre azonban folyik a török háború, a 400 ezer RFt-ot adó is vágyálomnak tűnhet Erdély lakossága számára. Az adó teljes összegét három összetevő alkotja: 1. a törvényes kivetés (készpénzben vagy természetben); 2. a terményszolgáltatások hivatalos ára és tényleges árfolyama közötti különbözet, az ún. deperdita; 3. a katonaság magasabb vagy alacsonyabb rangú parancsnokainak (nemegyszer altiszteknek, sőt a legénységnek is) nyújtott „önkéntes adományok", az ún. discretiók. A törvényes kivetés összege 1690 és 1696 között 800 ezer és 900 ezer RFt között mozog: 396 1690-ben ez az összeg 800 ezer RFt 397 1692-ben kb. 900 ezer RFt 398 1694- ben kb. 800 ezer RFt 399 1695- ben kb. 900 ezer RFt 400 1696- ban kb. 900 ezer RFt 401
