Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
A nemesfém-, higanytermelés és -váltás területén, mint már szóltunk róla, Apornak az arany- és higanyváltás, valamint a topánfalvi uradalom bérletéről való lemondásával indul meg a változás. I. Lipót 1699. november 26-án mégis jónak látja külön is közölni a Guberniummal, hogy az aranymosásban, az arany- és higanyváltásban kialakult magánmonopóliumok felszámolandók, e kincstári jövedelmek visszaadandók a fiscusnak. 289 A döntő fordulat 1700 januárjában következik be. A Cameratica Commissiónak az Udvari Kamarához küldött felterjesztései meggyőzik a birodalmi kincstári igazgatás irányító szervét arról, hogy az erdélyi kincstári igazgatást ki kell hogy vegye az erdélyiek kezéből. Minthogy azonban ennek a lépésnek útjában állnak a Diploma Leopoldinum rendelkezései, meg kell kerülni ezeket. A Diploma — szól I. Lipót 1700. január 15-i rescriptuma — nem tiltja szükségtelen tisztségek megszüntetését; azt sem, hogy a rendelkezései szerint tartandó erdélyi kincstári tisztek mellé olyan felügyelőket és ellenőröket állítsanak be, akiket az uralkodó választ ki, s csak tőle függnek. „Resenim nostra hic sola agitur." Ahogy a (Diploma szerinti) tisztségekre csak erdélyiek alkalmazandók, ezekre a felügyelői és ellenőri tisztségekre kizárólag nem erdélyiek. A szükségtelen erdélyi kincstári tisztségek tehát megszüntetendők; a megmaradókat megfelelő erdélyiekkel kell betölteni, instructióval látva el őket. A fontosabb erdélyi kincstári tisztségviselők mellé német vagy más extraneus felügyelőt vagy ellenőrt kell beállítani, oly instructióval, hogy az erdélyi tiszt a felügyelő vagy ellenőr nélkül egy lépést sem tehet („nicht einen Schritt Thuen"), amaz viszont az erdélyi tiszt akarata ellenére is intézkedhet. így — deklarálja a rescriptum — a Diploma Leopoldinumon nem esik csorba: az erdélyi tisztségekre csak erdélyieket alkalmaznak, „unser dienst und interessé... Zugleich Salvirt ist". Az 1700. január 15-i rescriptum lényegében megszünteti Apor kincstartói hatáskörét. Tisztét is elvileg az eltörlendők közé sorolja, csak időlegesen tartja fenn. 290 Úgy intézkedik, hogy Apor rutinügyeken kívül (extra trita et ordinaria) semmit sem tehet. Az erdélyi kincstári tiszteket a Cameratica Commissio alá rendelik, jelezve ezzel nemcsak Apornak, hanem a Guberniumnak és az egész országnak is: a biztosok kiküldése nem ideiglenes, addig maradnak ott, míg jó karba nem tették a kincstári ügyeket. Azért a biztosok kövessék az addigi óvatos eljárást, vigyázzanak rá, hogy ne fejlődhessék ki velük szemben ellenzékiség a rendi causa communis jegyében (azok a hatalmasságok, akik a kincstári javak haszonélvezői voltak, 291 ezzel a jelszóval maguk mellé állíthatják a köznemességet). Szükség esetén azonban katonai erővel is lépjenek fel a visszaélésekkel szemben. Apor ellensúlyozására pedig 292 éljenek Bethlen Miklós irántuk tanúsított bizalmával. 293 A rescriptum az ismertetett alapvető intézkedéseken kívül nagyszámú, változó fontosságú egyéb rendelkezést is tartalmazott. Megszüntette a sóbánya-felügyelőséget, s tordai sókamarásra bízva valami felügyeleti jogot 294 a többi sóbányák felett, kinevezte Kölesérit ércbánya-felügyelővé, a pénzverés ügyében előbb értekeződést rendel a biztosoknak a Guberniummal, intézkedett a sóbányahelyek jogállásának megvizsgálásáról, a sókereskedelem kisebb-nagyobb
