Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
Tranylvanicisról írva elmondottuk: az Erdélyi Udvari Kancellária csak évek múlva, 1704-ben jelenik meg a konferencia ülésén — hiába sérelmezik meg nem hívását a rendek 1701-ben. 201 A Gubernium pedig változatlanul fenntartja igényét arra, hogy a Kancellária tájékoztassa őt más udvari hatóságok, testületek hozzá intézett átiratairól és az ezek nyomán kelt expeditióiról. 202 Ez azonban nem valósul meg, úgyhogy a Gubernium 1703 áprilisának végén az uralkodónál vádolja meg az Erdélyi Udvari Kancelláriát emiatt (még azzal is meggyanúsítva, hogy a Kancelláriához érkezett rendelkezések és az expeditiók között eltérés van), de amiatt is, hogy a Kancellária gyakran nem kér tájékoztatást az általa intézendő ügyekről a Guberniumtól, vagy ha érkezett ilyen, azt nem terjeszti idejében a Ministerialkonferenz elé, gyakran elégtelenül tájékoztatja az uralkodót, hanyatthomlok expediál. 203 Ugyanakkor, hivatkozva rá, hogy Bánffy, Bethlen és Apor 1698-i bécsi tartózkodásuk idején személyesen, majd a Gubernium írásban számos ízben figyelmeztette a Kancelláriát (eredmény nélkül): „alkalmaztassa jobban magát", instructiója szerint tartson szorosabb kapcsolatot velük, magát az Erdélyi Udvari Kancelláriát is megintik (másolatban közölve vele az uralkodóhoz küldött memorialisukat): ne tegye félre a Gubernium tájékoztatóit, ne vágjon elébe azoknak elsietett expeditiókkal, tartsa magát a törvényekhez (konkrétan felhányva neki a szebeni süveges- és szíjgyártó céhnek adott, a Gubernium szerint megengedhetetlen védlevelet stb.). 204 A Birodalom központi kormányzata és az erdélyi vezető elit között az Erdélyi Udvari Kancellária körül folyó hatalmi harc azonban rövidesen lekerül a napirendről; megindul a Rákóczi-szabadságharc. Az Erdélyi Udvari Kancellária szervezetét 1706-ig viszonylag röviden ismertethetjük. Az alkancellár személyében nem történik változás. I. Lipót ugyan 1703 júniusában kinevezi Káinoki Sámuelt az Apor előlépésével megüresedett kincstartói tisztségbe, s az alkancellári tisztre három megfelelő katolikus személy jelölését rendeli el, 205 Káinoki azonban a Rákóczi-szabadságharc körülményei között nem hagyhatja el kancellári posztját. Bécsben hal meg 1706. október 13-án. I. József egyelőre Seilern osztrák főkancellár felügyelete alá rendeli az Erdélyi Udvari Kancelláriát, az írja alá (az uralkodó után s az expediens titkár előtt) annak kiadmányait. 206 Ami a Kancellária további személyzetét illeti, ott az 1695. őszi állapothoz képest kevés a változás, bár ezek némelyike nagy port vert fel. Pálffi Mihály, a Kancellária unitárius tagja, regestrator halála után a Gubernium 1697. október 3-án a szintén unitárius Simon Mihályt küldi fel helyette, 207 aki később az erdélyi unitáriusok egyik vezető egyénisége lesz. Rövidesen újabb változások szükségesek. Előbb az evangélikus, szász Czakó esetében. Az hazatérvén Bécsből Erdélybe, vonakodik visszamenni, de le sem mond tisztéről, úgyhogy a Gubernium előbb (1699. március 25-én) határozatot hoz arról, hogy figyelmeztetni kell: térjen vissza udvari tisztébe, vagy amennyiben mindenképpen le akar köszönni, ezt a szokásos formák betartásával tegye, 208 majd (1699. május 5-én) maga elé idézi azzal, hogy utána vagy azonnal induljon fel Bécsbe, vagy mondjon le tisztéről, de ne halogassa tovább a dolgot. 209 Czakó erre lemond. 210 Helyébe Johann Hoszman kerül. 211 Nagyobb viharokat vált ki a katolikus referendarius (egyben titkár) személyében rövidesen
