Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre

bizottság, hogy Kropff a főbányabíróságot is ellássa; a mellette működő írnoknak évi kb. 50 Ft fizetést rendelt. Kropffnak azonban volt egy további személyi kérése is: fiát, Karit, aki a gyulafehérvári pénzverőházban működött kisebb beosztásban, osszák be melléje, mert ő gyengülőben van. A bizottság azzal az indokolással vélte teljesíthetőnek a kérést, hogy a bánya- és pénzverésügyi felügyelő így át tudja adni tapasztalatait, s egyelőre évi 400 forint fizetést szavazott meg az ifjabb Kropffnak e megbízatásra. Az a nepotizmus, amit a bizottság apparátusában már tetten értünk, a kincstári igazgatás alsóbb szerveinél sem volt ismeretlen.

85 A továbbiakban a bánya- és pénzverésügyi felügyelő sorra vette az erdélyi ércbányahelyeket, elsősorban jogállásuknak kérdéseire irányítva figyelmét. Abrudbányának a magyar királyoktól és az erdélyi fejedelmektől nyert kiváltságait (adó-, kvártélymentesség, bírósági privilégiumok) az adómentesség kivételével megerősítendőnek tartotta, s azzal is kiegészítette volna, hogy az itt bányamunkát vállaló szökött jobbágyokat ne lehessen visszakövetelni. Megerősítendőnek tartotta Körösbánya, Cebe, Riska és Karács kiváltságait is. A bizottság ezekben egyetértett vele. Abban is, hogy az említett négy Zaránd megyei bányahelység teljesen a kincstári igazgatás alá tartozzék.

86 Kiváltságokat javasolt Kropff Kapnikbányának is: vám- és harmincadmentességet a bányászok ellátásához szükséges élelmiszerekre, adómentességet, erdő- és réthasználatot 1 mérföldnyi körzetben, az odaszökött jobbágyok ki nem adatását, kocsma- és mészárszékjogot. A bizottság itt már tartózkodóbb volt. Az élelmiszerek vám- és hamincadmentessége esetén visszaélésektől félt. Két megoldást látott: vagy külön engedély adását a házi szükségletre való gabona behozatalára, vagy a házi szükségletre behozottak vámjának és harmincadának visszatérítését. Haan javaslatát várta. Csak fejadómentességet engedélyezett, a vagyonadó alólit nem. Minthogy Kropff kb. 20 családot kívánt Kapnikra telepíteni a magyarországi bányavárosok népfeleslegéből, ezeknek a bizottság földet és erdőt kívánt juttatni, azzal, hogy ez ne legyen más jobbágyok kárára. A szökött jobbágyok vissza nem adásával egyetértett. Mészárszékjogot 6 évre engedélyezett a bányahelynek. Kapnikbányához korábban három kővárvidéki falu (Garbonácfalva, Kováskapálnok, Kerpenyes) szolgált robottal — folytatta Kropff. Ezek most a Teleki család zálogbirtoka lévén, ki kellene őket váltani tőlük (a zálogösszeg 10 év alatt kamataival együtt megtérülne). A bizottság egyetértett ezzel. Most már a sebeshelyi kohó kérdéseire térve, a bánya- és pénzverésügyi felügyelő oda is Magyarországról irányítana munkásokat (favágókat, szénégetőket és bányászokat). A bizottság az akkor a magyarországi bányavárosokban működő kamarai bizottsághoz kívánt eziránt királyi rendeletet intéztetni. Kropffnak azzal a javaslatával is egyetértett a bizottság, hogy a sebeshelyi kohómester ne évi fizetést kapjon, hanem az olvasztott vas mennyisége szerint nyerjen javadalmazást.

87 Az 1722. március 17-i ülés megtárgyalta Haan 1722. január 24-i és február 4-i jelentéseit is. Ezek részben csak Kroppf érdemeit hangoztatták. Egyetlen kérdésben mondott újat (ott is Kropffal való egyetértését hangsúlyozva): Erdélyben szerinte hasznosabb volna az addigi arany- és ezüstváltási módot fenntartani, mint urburát