Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre

(1742. december 25-ig bezárólag). Hofkriegsrat-i tanácsosi rangot viselt, s a Főhadbiztosság irodaigazgatója volt. Rangban a haditanácsi referendarius után következett. Nem sikerült megállapítanunk annak a Keszler nevü személynek a rangját és hatósági hovatartozását, aki az 1742. október 25-i ülésen Löwenegg után és Franz Matthias Cooper előtt következik a rangsorban. Csak feltételezzük, hogy egy katonai szerv képviselője volt. Különleges esetnek számított Kollernek, a Magyar Udvari Kancellária tanácsosának részvétele az üléseken, 4 ilyen esetet ismerünk (1726. január 10., 1731. március 6., szeptember 4., december 20.). Egy ilyen ülésen Trencsén árvízvédelméről volt szó, egyen a bácsi kamarai adminisztráció ügyeiről, a továbbiakon (egyebek között) Szlavónia ügyeiről, ill. a karlócai érsek folyamodványáról. Ugyanilyen különleges eset az Erdélyi Udvari Kancellária két tanácsosának, Kozma Józsefnek és Csató Zsigmondnak részvétele a bizottság 1737. május 9-i ülésén, amely a szamosújvári örmények, az erdélyi görögök és a fiscalitások adója ügyével foglalkozik. A kettős bizottság névsorának kissé talán fárasztó bemutatása után kíséreljük meg szociográfiai elemzés alá vonni e névsorokat. a) Az a társadalmi közeg, ahonnan a Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica apparátusának tagjai indulnak, csak az esetek egy részében tárható fel — a dolgok természete révén éppen a legjelentősebb személyeknél. Két jelentős alak indul a kis- és középnemességből: Mikosch és Péter Anton Hilleprand. A nagypolgárság fia Zuana. A falusi kispolgárságé Johann Georg Harruckern. Európában ide-oda hányódó értelmiségi család tagja Franz Matthias Cooper. A bizottságban csak elvétve szerepel született arisztokrata (Carafa), de az sem igazán jelentős szerepkörben. b) A bizottság jelentősebb alakjainak karrierjei eltérő típusokat mutatnak. 1. Két, a szervnél fontos szerepet vivő személy (Komornik von Kleinburg, Johann Georg Harruckern) számára a háborúk (a törökellenes felszabadító háború — 1683—1699 —, a spanyol örökösödési háború, az 1716—1718-i törökellenes háború) hadélelmezési feladatai adják meg a felemelkedés lehetőségét. A Habsburg Birodalom e rendkívüli erőfeszítései más területeken is lehetővé tesznek az övékénél aránytalanul nagyobb karriereket is. 2. Egészen más jellegű Mikosch karrierje. A cseh nemes a „Planmacher"-ek típusába tartozik — tán kevésbé szikrázó zsenialitással, mint az első nagy kameralista, Becher, de elegendő szellemi erővel ahhoz, hogy az 1710-es évek derekán, ha eszközként is a Birodalom vezető hatalmasságainak kezében, de mégis meghatározó személyisége legyen a Habsburg Birodalom pénzügyi kormányzatának. 3. Kevésbé feltűnő, de igen megbízható képességekkel rendelkezik Péter Anton Hilleprand. Mikoschsal szemben ő inkább hivatalnoktípus — de aki minden feladat megoldására felhasználható, s egyre nagyobbakat old meg sikeresen, míg felettesei rá nem jönnek, hogy neki van a legjobb áttekintése a Birodalom kincstári igazgatásáról.