Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre

4. Hillepranddal szemben, aki hivatalnokként is önálló figura, Koch mintha a familiaris-típus egy kései alakja volna: a nagyobbak árnyékában maradó hasznos főhivatalnok. c) Nem érdektelen utalni azokra a házassági kapcsolatokra sem, amelyek ezt a kamarai főhivatalnok-világot egymáshoz és a bankvilághoz fűzik. Zuana és a Palmok házassági kapcsolatáról már szóltunk. Johann Georg Harruckern elsőszülött fiának, Franz Dominiknak második felesége Maria Anna Prandau, bizonnyal Péter Anton Hilleprand leánya.

67 Az összeházasodás a következő generációban is tart: Franz Dominik Harruckern elsőszülött leánya, Maria Anna, Joseph Johann Stockhamernhez megy férjhez.

68 E Stockhamern és az udvari kamarai tanácsos között a rokonság alappal feltételezhető, de fokát nem ismerjük. d) Az előbb említett kapcsolatoktól már nem áll messze az, amit nepotizmusnak nevezünk. Harruckern másodszülött fiát hozza be kamarai tanácsosnak és e bizottság tagjának; a két Hilleprand, illetve Cooper között a rokonsági fokozat pontosabban nem ismert, de feltételezhetően szoros. Nem tanulságok nélküli, hogy az ismert esetekben a „második generáció" tagjainak pályaíve aránytalanul kisebb az elsőnél. Az ellenpélda Brockhausen fia, aki kétéves korában árván maradva altábornagyságig viszi, vagy Jenisch haditanácsi titkár fia, a báróságot szerző Bernhard Jenisch, aki államférfi, jeles orientalista, s élete végén (Gerhard van Swieten utódaként) az udvari könyvtár vezetője.

69 e) Nem mehetünk el szó nélkül az apparátus felső szintjén állók birtokszerzési törekvései mellett. Zuana, mint említettük, talán a Palm-házasság révén is,

70 nagyúri birtokokat szerez Magyarországon és Szlovéniában. Harruckern idősebb fia, Franz Dominik pedig már elsődlegesen indigéna magyarországi arisztokrata. C) A BIZOTTSÁG HATÁSKÖRÉNEK SZÁMSZERŰ MEGOSZLÁSA A kettős bizottság hatáskörének számszerű megoszlásáról, s azon belül az ott tárgyalt erdélyi ügyek mennyiségi arányáról, viszonyáról a többi területi ügycsoportokhoz összefoglalóan a következőket mondhatjuk. Az első dolog a kettős bizottság ülésein tárgyalt ügyek csekélynek tünő száma: 27 év alatt 836 ügy, évi átlagban 31 ügy, továbbá 73 olyan ülés, amelynek egésze egyetlen terület ügyeivel foglalkozott (ezeket jelöltük T-ülésként), évi átlagban 2,7 ilyen ülés. Ez kormányhatósági gyakorlatban jelentéktelennek tűnik, éles ellentétben azzal, amit a bizottság tagjairól elmondottunk. A dolog másképp áll, ha meggondoljuk, amit a bizottság erdélyi hatáskörével kapcsolatban részletesen be fogunk mutatni, hogy itt az esetek többségében nem rutinügyekről van szó, hanem olyan ügyekről, amelyekben valóban birodalmi központi kormányszerveknek kellett döntenie. (Feltételezhetjük azt is, hogy a bizottság megmaradt jegyzőkönyvei csak kis részét alkotják a valaha keletkezetteknek. Hajlamosabbak vagyunk azonban úgy vélni, hogy a kettős bizottság jegyzőkönyvanyagának legnagyobb