Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis
ra is meg kellene követelni (a királyi biztos szükség esetén ennek elengedheti a felét). (Uo. 1718:10.) 1718. december 27-én az az álláspont a következő évi adóval kapcsolatban, hogy Steinville 600 ezer forintos adómennyiséget érjen el (beleértve a természetbenieket is); ha úgy látja jónak, előbb többet követeljen, s azután engedhet belőle. (Uo. 1718:96.) Az 1720. február 11-i konferencia-ülés, tekintettel az erdélyi rossz termésre és a pestisjárványra, csak 500 ezer forint adót proponáltatna a csonka országgyűlésen (csak a pestissel nem fertőzött területről gyűlnének be résztvevők), s az határozza meg az adó összegét, az ország teherbírásához képest. Ezt a döntést az uralkodóhoz kell felterjeszteni jóváhagyásra. (Uo. 1720:16.) 1721. március 23-án vita támad az adó összege körül. A konferencia többsége úgy látja, hogy Erdélyben már megszűntek a háborús bajok, az ínség és a pestis is, tehát 550 ezer forint adót kellene követelni a propositiókban, s ebből 50 ezret elengedni. Két miniszter viszont (nevüket a felségelőterjesztés nem említi) úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az ország még nem állt eléggé helyre, a termés is rossz volt, így csak 500 ezer forintot kellene követelni, s ebből 30 ezret elengedni. III. Károly, aki a korábbi esetekben egyszerű „placet"-ekkel vette tudomásul a Konferenznek az adó mértékére tett javaslatait, most döntésre kényszerül. A többségi, magasabb adót követelő véleményt fogadja el. (Uo. 1721:30.) Az 1722. március 6-í ülés, tekintettel kívánván lenni az előző években Erdélyt ért csapásokra (háború, pestis, rossz termés), ismét 550 ezer forintban állapítaná meg a követelendőket és 50 ezer forintban azt az összeget, amit a főhadiparancsnok-királyi biztos elengedhet; a fennmaradó összegbe beszarni tandók a természetbeniek. (Uo. 1722:7.) Az 1723. április 26-i ülés eltért az eddigi gyakorlattól: csak a követelendő adó összegét határozza meg (500 ezer forintban), az elengedendőkről nem tud. A hadélelmezési raktárak számára most készpénzen vásároltatná a búzát, mert annak piaci ára, a jó termés következtében, ekkor alacsonyabb a regulamentáris árnál. (Uo. 1723:80.) 1723. december 6-án viszont úgy határoz a konferencia, hogy 500 ezer forint adó lévén szükséges, a propositiókba ennél valamivel több volna felveendő, s a többletet kellene elengedni. Tekintettel a még mindig kedvező piaci árra, legfeljebb 10 ezer köböl búza volna regulamentáris áron beszerzendő, a többi piaci áron. (Uo.) 1725. március l-jén a Ministerialkonferenz megállapítja az adók összegét, ezt azonban az Erdélyi Udvari Kancelláriának még nincs módja nyilvánosságra hozni. (Uo. 1725:19.) Az 1727. április 28-i konferencia csak a végső adóösszeget határozza meg (az előző két évihez hasonlóan 500 ezer forintban a naturaliákat is beleértve). (Uo. 1727:47.) 1730. március 23-án viszont csak a téli időszakra (pro his Hybernis) és a már korábban, előlegképpen repartiáltakon kívül határoznak 500 ezer RFt adót Erdély számára. (Uo. 1730:37.) Minthogy azonban 1730 márciusa és 1734 augusztusa között egyetlen Ministerialkonferenzülést tartanak, az adó proponálásának módja annyira feledésbe megy, hogy 1734. augusztus 26-án az Erdélyi Udvari Kancellária kénytelen ismertetni ezt a módot a konferencia ülésén. (Uo. 1732:64., 1734:67.) Az 1734. augusztus 26-i Konferenz-ülés ismeretesen Wallis főhadiparancsnok teljes katonai uralmának bukását jelenti; így érthető, hogy az 1736. március 18-i konferencia úgy határoz, hogy az adó megállapítása (a Kancellária utólagos fogalmazása szerint) „ne per modum Impositionis, hanem mint annak előtti is volt, per accordam et conventionem mennyen végben' 1 . (Uo. 1736:29.) Az adó összege ettől még az előző évi 587 806 RFt 30 kr maradjon, de a királyi biztos előbb „alkudozzék": javasoljon magasabb összeget, és csak utólag engedje le az említett mértékre. (Uo. 1736:39.) A Gubernium és a rendek felségelőterjesztése szerint, amelyet a konferencia 1736. július 3I-én tárgyalt, az adó megállapítása valóban „per modum conventionis" történt. (Uo. 1736: 102.) 1737. május 7-én ismét némileg különleges formában merül fel a kérdés. Az 1736. szeptemberi gyűlés 530 ezer forintot vetett ki, és 57 806 forint elengedését kérte — az utóbbi ügy függőben maradt. Az 1737. májusi konferencia, tekintettel a keleti háború veszélyére, nemhogy ennek az adótöredéknek az elengedéséhez nem járult hozzá, hanem még rendkívüli adót is várt Erdélytől. A királyi biztosnak rendkívüli adóként 200 ezer forintot kellett proporálnia, s ezt per modum conventionis 100 ezer forintra engednie. (Uo. 1737:124.) A buzgó Wallis 100 ezer forint helyett 150 ezer forint rendkívüli adót csikart ki a rendekből, így azok adója 737806 forint 30 krajcárra ment. (Uo. 1737:208.) Az 1737/1738. katonai év adójának megszavazására már Wallis halála után került sor; a Gubernium és a rendek ismét mérséklést kértek az előző évhez képest. A Konferenz 1737. október 25-i ülése azonban úgy határozott, hogy nem szabad engedni az országgyűlés elején Wallisnak, a Guberniumnak és a rendeknek küldött rendelkezésekben foglaltakból; az új királyi biztosnak (Lobkowitz hercegnek) az előző évi rendes és rendkívüli adó megszavazását kellett követelnie. (Uo. 1737:208.) 1738 tavaszán a Gubernium és a rendek újból felségelőterjesztéssel, Ül. felirattal élnek az adóösszeg ügyében. Előadják, hogy rendes adójuk 530 ezer forint, pótadójuk 150 630 forint, rendkívüli subsidiumuk 100 ezer forint — minthogy azonban az utóbbi legnagyobbrészt
