Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

295 Uo. 1707: 11. Itt említjük meg: 1713 áprilisában vagy májusa elején foglalkozott egy (csak utalásokból ismert) erdélyi konferencia II. Apafi Mihálynénak feltehetően vagyoni ügyeivel és két másik személy pontosabban nem jelzett tisztségkérelmeivel. (Uo. 1713:40.) 296 Minthogy munkánk e részének 59. sz. jegyzetében felsoroltuk a Konferenz egyes üléseiről készült felségelőterjesztések, ill. ülésjegyzőkönyvek lelőhelyeit, a továbbiakban (a tárgyalás folyamatossága végett) nem hivatkozunk ezekre külön-külön. Csak oly esetekben közlünk jelzetet, ahol ez nem kézenfekvő. 297 Bornemissza János erdélyi alkancellár előterjesztése alapján az a határozat születik, hogy a Pragmática Sanctióról két oklevél állítandó ki. Az egyik példány az uralkodó kincstárába kerüljön, a másik kihirdetendő Erdély legközelebbi országgyűlésén, s aztán a Gubernium levéltárában helyezendő el. III. Károly elfogadja a konferencia véleményét. 298 E konferencia felségelőterjesztése és a resolutio csak az 1727. december 11-i Konferenz-ülés felségelőterjesztéséből ismeretes. (EK: AG 1727:121.) 299 Az 1727. december 11-én tárgyalt végleges javaslatban szó van egy előző javaslatról, amelynek elkészülte óta a benne jutalmazásra ajánlandók közül egyesek elhaltak. 300 Ezeket két kategóriába sorolta. Az első csoport tagjai azok, akik jelen voltak a Pragmática Sanctiót elfogadó erdélyi országgyűlésen: Kornis István és Kemény László guberniumi tanácsos, Bán ff y György Doboka megyei és Pettki Dávid Kolozs megyei főispán, Haller János csík-, gyergyó-, kászonszéki főkirálybíró (a majdani gubernátor) és Bethlen Adám. A második kategóriába tartozók nem voltak jelen a Pragmática Sanctiót vállaló diétán, de őseikre való tekintettel ők is javaslatba kerültek: Csáky Zsigmond, Kornis Ferenc (a gubernátor fia) és Gyulafii László (Bornemissza János utóda az Erdélyi Udvari Kancellária élén). Érdemes felfigyelni az eddig felsoroltak felekezeti megoszlására. A 13 javasolt személy közül 9 katolikus, csak 4 református — evangélikus és unitárius egy sincs. További megjegyzendők: a 9 katolikus személy közül 3 tartozik a fungáló gubernátort is adó Kornis, 2 pedig a Haller családba. 301 Az Erdélyi Udvari Kancellária ezt 1722. július 7-én közölte a Guberniummal. (G.P 1722:270.) 302 EG: AG 1725:34. 303 A panaszok tárgya: az erdélyi nemességet Neoacquistica-követeléseit illetően a magyarországi királyi tábla elé idézik, a Helytartótanács nemességvizsgálatot tart a Partiumban, majd kétségbe vonja az erdélyi fejedelmek által adományozott nemességeket stb. és a Magyarországra telepedő székelyek nemességét, túlzott portaszámot állapít meg Közép-Szolnok és Kraszna megyének, a debreceni kerületi tábla egy perben maga elé idézte az előbb említett két megyét, s minthogy azok a fórum illetéktelensége miatt nem jelentek meg az idézésre, elmarasztalta őket. 304 Az Osztrák Udvari Kancellária ekkor bizonyos esetekben mintegy a Habsburg Birodalom főkancelláriájának szerepét játszotta. 305 „Piacet et usque ad decisionem res in statu quo relinquendae." 306 Az Erdélyi Udvari Kancellária levéltárában (EK : AG 1735: 154.) két olyan, a Ministerialkonferenz elé viendő ügyekről készült összeállítás található, amelyben a Partium szétválasztásának ügye szerepel. (Egyikük 1733/1734-i lehet, a másik 1735-i). A kérdés konferenciai tárgyalásának azonban nincs nyoma. 307 Az 1723. április 26-i konferenciára annak felségelőterjesztésén kívül (EK: AG 1723 :80) 1. még: uo. 1723:32. 308 Uo. 1725:19., G.P 1725:311. 309 Az 1714i törvények közé tartozott a jobbágytörvény is, amelyről az újabb szakirodalom (Berlász Jenő) helyesen állapítja meg, hogy minden szigora ellenére is könnyítést jelentett a robot korábbi teljes szabályozatlanságával szemben. 310 A rendek elnökének tisztsége ekkor még magasabb rangnak számított az Erdélyi Udvari Kancelláriát vezető alkancellárénál. A valóságos hatalmi súlyviszonyok egészen mások voltak. 311 Az 1716. november 23-i konferencia-ülés úgy határoz, hogy Steinville 900 ezer RFt adót proponáljon, arra hivatkozva, hogy a törökellenes háború mindenekelőtt Erdélynek válik hasznára. Ebből a szükség szerint engedhet, de a megszavazott adó legalább 760 ezer RFt legyen (mint az előző évben is). (EK: AG 1716:91.) 1718. január 23-án úgy dönt a konferencia, hogy Erdély helyzetét és egyben a hadakozás költségeit tekintetbe véve, 60 ezer forint lenne elengedhető a 760 ezer forintos adóból. Az 1717-ben a hadélelmezési raktárakba ingyen szolgáltatott 20 ezer köböl búzát azonban 1718-