Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Leopoldinum előírja a jelölést („Candidationis mentem esse in Diplomate"), de szerinte is mindenki kérhet tisztséget felségfolyamodványban. A jelölés kérdését Apor lemondásának elfogadásától hagyná függőben. A jelenlévő titkárok közül Weissenberg és 77// a döntés elhalasztására szavaz. Az elnöklő Harrach pedig úgy nyilatkozik, hogy Apor lemondásának ügye még nincs lezárva, az is meggondolandó, hogy legyen-e erdélyi főgenerális, aztán vizsgálandó meg: legyen-e jelölés vagy sem. (EK:AG 1702:102.) 229 Az ország generálisává való kinevezése (I. Lipót 1703. március 1-jei rescripturnával): G.P 1703:276. 230 Uo. 1703:382. 231 EK: AG 1703:62. 232 Az elhunyt Alvinczi Péter helyére Nagy Pált, Perneszy Zsigmondot és Simonfi Mihály fiscalis directort jelölték a rendek. A Ministerialkonferenz a legutolsót tartotta kinevezendőnek; I. Lipót jóváhagyta a javaslatot. (EK: AG 1701: 179.) 233 A fejedelem unokája. 234 A dolog érdekessége: 1. A törvényhatósági főtisztségekre a Guberniumnak kellett felségelőterjesztést tenni (az számos ízben tiltakozott is amiatt, hogy ily tisztségek iránt felségfolyamodványokat nyújtanak be). 2. A katolikus főember Mikes a református Kemény helyét kérte. 235 EK: AG 1701:179. 236 Mansfeld, Salaburg, Kollonics és Breuner egyértelműen Bethlenre szavazott, Bucelleni (akinek szavazatát utólag szúrták be az ülésről készült feljegyzésbe) feltehetően szintén; Harrach álláspontja nincs rögzítve. (EK: AG 1702:101.) 237 Nem állapítható meg pontosan, hogy a Konferenz mikor és mily értelemben foglalkozott ezekkel az ügyekkel. Lengyelfalvi Istvánnak, Szászvárosszék Bécsbe küldött követének több, 1702-i memorialisa szerint az erdélyi konferencia már akkor tárgyalta őket. (EK : AG 1702: 210.) Az Erdélyi Udvari Kancelláriának a konferencia elé terjesztett 1703. április 25-i összeállítása ajánlotta a Lengyelfalvi által a Konferenzhez benyújtott kérelmet. (Uo. 1703:54.) Az Erdélyi Udvari Kancellária 1703. október 27-én arról értesíti a Guberniumot, hogy a szászvárosszékiek ügye nemrégiben előkerülvén a konferencián, az kész volt elfogadni a Kancellária véleményét, hogy az ügynek a végére járjanak, ők azonban jónak látták a kérdés anyagát tájékoztatás végett a Guberniumnak leküldeni. (Uo. 1703:133.) Az ügy ezzel tűnik el szemünk elől. 238 Ez a kautéla, amely egyébként szokványos formula volt, ez esetben nem volt egyértelmű. Kolozsvár végvár-státusát ti. az 1660-as években országos törvények egész sora szabályozta. 239 EK:AG 1702:101. 240 Waldstein kételkedett abban, hogy Apafi donatióit egyszerűen meg kell erősíteni (jegyezzük meg: a Diploma Leopoldinum megerősítette a fejedelmek donatióit). Úgy vélte, hogy valamit (40-50 ezer forintot) kell adni a Telekieknek a kővári uradalom fejében. Kaunitz tájékoztatást várt az ügyben. Gundaker Starhemberg azzal az indokolással javasolta tájékoztatás kérését, hogy az ügy nem világos; Bucelleni az ő álláspontjához csatlakozott. Kollonics kibővítette ezt azzal, hogy e zálogbirtokok visszaváltására nincs pénz, Breuner pedig azzal: látni kell, hogyan tartják meg ígéreteiket a Telekiek. (M. Kanc: H et Tr 19.cs.) 241 EK: AG 1703:78. 242 Az ügy a Haditanácstól került az Erdélyi Udvari Kancelláriához. A Kancellária előterjesztésein nincs nyoma Ministerialkonferenz-i ügyintézésnek. (EK:AG 1702:229.) 243 M. Kanc: H et Tr 19.cs. 244 EK: AG 1701 :179. 245 EK:AG 1703:123. 246 „piacet, cum pro nunc aliter fieri non possit". Az 1701. december 29-i ülés felségelőterjesztése és a resolutiók: EK : AG 1701: 179. 247 Mansfeld, a Haditanács agg elnöke éles támadást intézett Salaburg udvari kamaraelnök ellen: ki kellene utalni az erdélyi erődítési munkákra a pénzt, az Udvari Kamara viszont mindig arra hivatkozik, hogy a katonai szervek mindent ellopnak. Mansfeld magyarázatot kér. Salaburg ügyetlenül védekezett, Bucelleni és Kollonics (aki pedig pár évvel korábban a hadakozás költségeivel foglalkozó Ministerialdeputationban maga is felhányta, hogy a hadellátásra fordított pénz „eltűnik", a katonatisztek pedig