Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

gazdagodnak) az erődítési munkák szükségét hangsúlyozta, bármilyen módon elő kívánván rá teremteni a pénzt. 248 Ismét Mansfeld nyitotta meg a vitát azzal, hogy a katonai egységek pótlására már régen van császári resolutio, pénz azonban nincs. Elő kell hát teremteni, és tervezetet kell kidolgozni az újoncozásra. Kaunitz leszögezi, hogy a katonaságot ki kell állítani, ha meg akarják tartani Erdélyt. Saiaburg nem kívánja vitatni a hadkiegészítés szükségét, de jelzi, hogy a hadak tartásában nagy nehézségekre kell számítani. Bucelleni a hadkiegészítés szükségét hangsúlyozza. 240 Az 1703. február 8-i ülésre I.: M. Kanc: H et Tr 19.cs. 250 Starhemberg alaposnak ítéli a Cameratica Commissio elnökének jelentését, bár nem helyeselné az erdélyiek teljes kizárását a kincstári igazgatásból. A megoldást az erőteljes centralizációban látja: az ügyeket (az Apafi-jószágokon kezdve) érdemben Bécsben kell megvitatni; Erdélyből a szükséges tájékoztatást kell beszerezni. Waldstein, Kaunitz, Caprara és Bucelleni az ő álláspontját teszi magáévá. 251 Kollonics, a lényeget illetően csatlakozva Starhemberg véleményéhez, utal a Diploma Leopoldinum létére. Szerinte a Cameratica Commissio ne határozatokat hozzon, hanem felterjesztéseket tegyen, a Birodalom központi kormányzatára hagyva a döntést. Breuner az ő véleményéhez csatlakozik, még nála is erösebben hangsúlyozva, hogy a Diploma Leopoldinumra tekintettel kell lenni. 252 Ezt az elvet az Erdélybe leküldött uralkodói rendeletek ilyen nyersen sohasem mondják ki. A gyakorlatban a Cameratica Commissio elnökei kezébe került a kincstári igazgatás. 253 Az 1700. május 11-i ülésre: M. Kanc: H et Tr 19.cs. 254 A Gubernium egyik ilyen kérése az volt, hogy Komáromi János (Teleki Mihály titkára volt, Thökölyék Zernyestnél elfogták, és azóta maguknál tartják) alig 500 forintot érő házát, amelyet a fiscus elfoglalt, adják vissza Komáromi 12 éves fiának. A konferencia támogatta a kérést, I. Lipót pedig (mintegy rosszalva, hogy ily kevéssé érdekes ügyeket hoznak eléje) hozzájárult a ház visszaadásához. A másik kérésnek az egyik szereplő későbbi pályája ad érdekességet. Az erdélyi fiscalis director ti. a kincstár számára akarta foglalni a Thökölynél tartózkodó Sándor Mihály legfeljebb 400 forint értékű házát, amely ekkor testvére, Sándor Gergely (a későbbi ítélőmester, a 18. század eleji erdélyi unitarizmus egyik vezéregyénisége, az 1720-as évek derekán egy erdélyi rendi gazdasági reformbizottság elnöke) kezén volt. A Gubernium a székely kiváltságokra és Erdély törvényeire hivatkozva kérte: hagyják a házat Sándor Gergely birtokában. A Ministerialkonferenz a jogalapot még megtoldotta a császár kegyelmességével, I. Lipót pedig „placef'-tel zárta le az ügyet. (EK: AG 1701:179.) 255 A miniszterek közül Mansfeld és Saiaburg szavazott erre, a többi résztvevők közül Palm. Csak Breuner vélte támogatandónak a rendek kérését, s a nem miniszter rangúak közül Weissenberg és Till. Szentkereszti, aki (Hoszmannal együtt) az Erdélyi Udvari Kancelláriát képviselte, az Udvari Kamarával való megegyezést javasolta. 256 EK : AG 1702:101. 257 Véleménye szerint az ebből eredő nyugtalanságot le lehetne küzdeni akkor is, ha a kisnemesség nagyszámú lenne. (Nem volt tájékozva róla, hogy az is volt.) 258 Kaunitz azzal az indokolással javasolta a nemesség békénhagyását egyelőre, hogy a legfontosabb aktuális feladatot Erdélyben az erődítési munkák képezik. Saiaburg nem bolygatta volna az ügyet. Bucelleni utalt rá: biztosabb lesz Erdélyben a Habsburg-uralom, ha a kisnemességhez nem nyúlnak. Kollonics csatlakozott hármuk álláspontjához. 259 Az ülés anyaga: M. Kanc: H et Tr I9.cs. 200 EK:AG 1701 :179. 261 Uo. 1703:96. 262 Az Erdélyi Udvari Kancellária a Haditanács 1702. november 21-i átiratából értesült az ülésen tárgyaltakról és a határozatról. (Uo. 1702:235.) 263 Uo. 264 Uo. 1706: 12., 19.; G.P 1706:63. 265 Mint említettük, maga az Erdélyi Udvari Kancellária hárította ezért elsősorban a császári katonaságra a felelősséget. 266 1 707. június 26-án az Erdélyi Udvari Kancellária azt írja erről a resolutióról a Haditanácsnak (pontosan megadva annak keltét is — 1706. november 14.), hogy az uralkodó (a Konferenz javaslatával egyezően) úgy döntött, hogy minden erdélyi Rákóczi-párti amnesztiát kaphat (akár egy, akár több ízben állt el a császár hűségéről), ha kegyelmet kér. (EK: AG 1707:4.)