Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

igényeket (nemesek vámmentessége magyarországi jószágaik, termékeik Erdélybe hozatala, í 11. erdélyi birtokaik termékeinek a magyarországiakra való kivitele esetén, a román fejedelemségekből házi szükségleteikre behozottak után, a csak legeltetésre kihajtott állatok hasonló mentessége). Egy másik, szintén az Erdélyi Udvari Kancellária részvételével létrehozandó vegyes bizottság kellett volna a konferencia határozata nyomán foglalkozzék a székely és szász natio azon kérésével, hogy mentesítsék őket a salétromfőzés terhe alól. Egy további, közelebbről meg nem határozott bizottsághoz utalta a szász natio azon kérését, hogy a született erdélyi kereskedőket helyezzék vissza régi jogaikba, s korlátozzák a betelepedő vagy külföldi kereskedők működését. A Guberniumhoz kívánta visszaküldeni a vármegyék panaszait Vajdahunyad, Hátszeg, a gyulafehérvári nemesség és a zalatnai uradalom ellen; ezek ti. a folyamodvány szerint ki akarják vonni magukat a vármegyei jurisdictio alól. Jogosnak találta a rendeknek azt az igényét, hogy a visszaéléseket elkövető postamestereket az 1698-i rendtartásra kell figyelmeztetni, s haza fiai is alkalmazandók postai tisztségekre. A Guberniumhoz küldte vissza kivizsgálásra a Kolozsvárott házat birtokló nemesek panaszát adóval, kvártéllyal való túlzott megterheltetésük miatt. Bizonyos helységeknek azon kérését, hogy a katonaság elhelyezésére kaszárnyát építsenek náluk, a rendekhez utalta vissza. III. Károly valamennyi határozathoz „placet"-jét adta. Ezzel azonban le is zárult a Ministerialkonferenz közvetlen reagálása rendi követelésekre. A továbbiakban ti. nem engedte fel a rendek követségeit Bécsbe. 1725-ben azzal az indokolással utasította el ezt, hogy Erdélyben nagy vita kerekednék akörül: hányan, kik, mely felekezetekből, natiókból, ill. hatóságok tagjaiból utazzanak fel, s a követségjárás újabb terheket rakna az adózókra.

389 (III. Károly ehhez a határozathoz is jóváhagyását adta.) 1729. február 25-én a Konferenz újból elhárította a kérést, azt téve hozzá döntéséhez, hogy amennyiben az adórendszer ügyében, az ezzel foglalkozó bizottság munkálatának bevégezte után akarná ezt felküldeni, akkor III. Károly hozzájárulhat ehhez. Az uralkodó ez esetben (az eddigiek alapján ítélve meglepően) némi módosítással adta „placet"-jét: ha az erdélyiek mégis sürgetik ezt, soha sem szabad megtagadni tőlük az uralkodóhoz való folyamodást.

390 A követség felutazására ezúttal sem került sor. 1732-ben a bevett felekezetek mindegyike (értve itt az unitusokat is) kérte követségének felbocsátását; a Ministerialkonferenz (1732. december 11.) az Erdélyi Udvari Kancelláriához küldte vissza véleményezésre folyamodványaikat, további konferenciai tárgyalás végett. Ezek azonban nem kerültek újra a Konferenz elé. De nem jártak jobban a rendek az uralkodó elé terjesztett javaslataikkal sem. 1725-ben figyelemreméltó operatumot küldöttek fel a pénzforgalom növelésének módjáról.

391 A konferencia két évvel később, 1727. április 28-án úgy határoz, hogy a dolog hosszabb tárgyalást és vizsgálatot igényelvén, vegyes bizottságot kell kiküldeni a tervezett megtárgyalására. III. Károly hozzá is járul ehhez. Sem a vegyes bizottság működésének nincs azonban nyoma, sem a tervezet újabb konferenciai tárgyalásának. Még rövidebben áttekinthető a konferencia tevékenysége bizonyos különleges jogállású népelemekkel kapcsolatban. 1725 táján történhetett, hogy a Ministerial-