Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

cia 1727. december 11-i ülésén a tisztség egyik részéből formált tanácsosi helyre az 1716-ból már ismert Kozma Józsefet javasolta, a registratori (és egyben taxatori) tisztségre Boér Andrást. Ugyanakkor került betöltésre a református Alvinczi Sámuel elhunytával megüresedett kancelláriai tanácsosi és referendariusi hely is. Az Erdélyi Udvari Kancellária előterjesztése azt hangoztatta, hogy sem a Diploma Leopoldinum, sem más királyi resolutio, az Erdélyi Udvari Kancellária instructiója vagy a törvények nem biztosítanak jogot nem katolikusoknak udvari tisztségekre [!], ezek betöltése az uralkodó döntésétől függ. így Pongrácz Györgyöt ajánlották e helyre, aki a református hitről áttért a katolikusra, ez azonban Erdélyben még nem volt publikus. III. Károly valamennyi szervezeti, ill. személyi javaslatot jóváhagyta. Pongrácz jelentős karrierjének mozgatói közül tehát nem felejthetjük ki áttérését sem. Az erdélyi református rendek ugyan utólag megtámadták Pongrácz referendariusságát, felekezetüknek igényelve ezt a helyet, a Konferenz azonban (1730. március 23.), hivatkozva 1727. december 11-i felségelőterjesztésére, alaptalannak nyilvánította a kérést, hangsúlyozva, hogy III. Károlynak joga volt katolikust kinevezni e tisztségre. Az uralkodó ezúttal is „placet"-jét adta a konferencia állásfoglalásához. A református rendek azonban továbbra sem adták fel a harcot kancelláriai referendariusi helyükért.

375 Eredményt nem értek el.

376 Az erdélyi királyi táblának a Ministerialkonferenznél megfordult ügyei ismertetése előtt tekintsük át: mi volt a Konferenz szerepe Erdély jogrendjének és igazságszolgáltatásának tervbe vett és részben meg is valósult reformjában? A kérdéskör egy részlete 1723. április 26-án kerül a konferencia elé. A perfolyamat bizonyos kérdéseiről van szó: mely perek fellebbezhetők a királyi táblától a Guberniumhoz, ill. a Gubernium tói az uralkodóhoz, mi ezeknek az értékhatára, letehetök-e s valamely alsó bíróság elé utalhatók-e a Guberniumnál kezdett perek? A konferencia a következő országgyűlés elé utalja állásfoglalás végett e kérdést. Az uralkodó rávezette „placet"-jét a felségelőterjesztésre. 1727. április 28-án már az erdélyi igazságszolgáltatás egészének reformjáról hozott határozatot a konferencia. Rescriptumot kívánt intéztetni a Guberniumhoz az iránt, hogy az mielőbb hozza létre a rendek által javasolt igazságügyi reformbizottságot, rendelkezzék neki az igazságszolgáltatás bajainak megvizsgálásáról és megoldási javaslattételről, majd a reformtervezetet a Gubernium, a királyi tábla és a rendek véleményével terjessze az uralkodó elé. III. Károly reagálása: „piacet". Az 1727. december 11-i Konferenzülés jónak látta ezt annyiban korrigáltatni, hogy az egybegyűlendő országgyűlés királyi biztosa által proponáltatta volna a rendeknek: ők válasszák meg ezt a bizottságot, és ez az országgyűlésről feltétlenül terjessze fel véleményét (a Gubernium, a királyi tábla és a rendek összessége álláspontjával együtt) az uralkodó elé. III. Károly (ez esetben kissé bővebb szövegezéssel)

377 hozzájárult ehhez. Az országgyűlési bizottság létre is jött, de működése nem volt zavartalan. A katolikus rendek mindjárt a munka kezdetén azoknak a protestáns fejedelmek alatt hozott törvényeknek az eltörlését követelték a protestáns rendektől, amelyek véleményük szerint a katolikus vallást és a Habsburg-házat sértették (az utóbbiak közé, Erdélynek a Portához való hűségét és a libera electiót kimondó törvények mellé — meglepő módon — odasorolták az Aranybulla Erdélyben törvénnyel el