Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis
nem törölt ellenállási záradékát is). A kérdés függőben maradt. így a Konferenz (1729. február 25.) szigorú rescriptumot kívánt intéztetni a Guberniumhoz és a rendekhez, hogy a reformbizottság szorgosan végezze munkáját, s addig ne oszoljon szét, amíg be nem fejezte. A tervezetet a Gubernium terjessze döntésre az uralkodó elé. III. Károly reagálása: „piacet". A rendelkezés eredményességét az mutatja, hogy 1730. március 23-án meg kellett ismételni. A reformtervezet végre (1730 végén vagy 1731 elején) felterjesztésre került. Bornemissza János azonnal benyújtotta ezt az uralkodónak, majd felvitte Savoyai Jenőhöz mint a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis elnökéhez is. Mindketten úgy látták jónak, hogy az Erdélyi Udvari Kancellária foglalkozzék a munkálattal, minthogy sem III. Károly, sem miniszterei nem érnek rá egészében elolvasni. A Kancellária ezek után kivonatolta az operatumot, de 1731. augusztus 27-én jónak látta ugyanezt kérni a Guberniumtól is. 378 Ezzel azonban az igazságügyi reform egésze el is tűnik a konferencia látóköréből. Említettük, hogy 1740-ben még felmerült a jezsuitaellenes törvények kérdése; azt is, hogy ezek (s a kifogásolt többi törvények) eltörlésére korszakunk határán túl, 1744-ben kerül sor. Most már a királyi tábla ügyeire térvén, előbb a konferencia 1735 (a királyi tábla újjászervezésének kezdete) előtti állásfoglalásait ismertetjük. A tábla összetételének kérdése már 1715. október 13-án szóba került; elvi határozat születik arról, hogy az evangélikusokat illető táblai ülnökségek katolikusokkal és reformátusokkal töltendők be. III. Károly hozzájárul ehhez. A döntés nem az evangélikusokat sérti; a szász natiónak 379 az universitas mint ítélőszék a királyi táblának megfelelő fóruma, így nem tarthatnak igényt bírói helyekre egy olyan fórumon, amelyen legfeljebb vegyes ügyeik fordulhatnak meg. Az unitáriusokat azonban a határozat elüti az így fennmaradó ülnöki tisztségektől. A továbbiakban a konferencia kb. másfél évtizeden át csak rutin kinevezési ügyekben hoz határozatokat. Csak 1730. március 23-án születik egy jelentősebb állásfoglalás. Be kell tölteni az elhunyt kiváló unitárius jogász, Sándor Gergely ítélőmesteri helyét. A konferencia, az 1716. októberi unitáriusellenes döntésre hivatkozva, a rendek által jelöltek közül a katolikus jelöltet javasolja. III. Károly „placet"-jét adja ehhez. így Erdély három ítélőmesteréből kettő katolikus lesz. A királyi tábla működésével a Konferenz csak két ízben foglalkozik (1717. június 20., 1723. április 26.), akkor is csak törvényszakok időpontjának kérdéseivel. A királyi tábla stabilabb formában való újjászervezésének ügye 1735-ben kerül a Konferenz elé. III. Károly már korábban úgy döntött, hogy a királyi tábla (akárcsak Magyarországon) állandó jellegű bíróság legyen, s székhelye is állandósuljon. 380 Amikor 1735. július 17-én, a rendek elnöke tisztének betöltése kapcsán, az Erdélyi Udvari Kancellária feltette a kérdést, hogy a statuum praeses egyben a királyi táblának is elnöke legyen-e, ahogy korábban, a Konferenz úgy vélte: az kivihetetlen, hogy ugyanaz a személy elnököljön a királyi táblán, mint guberniumi tanácsos 381 legyen jelen e hatóság ülésén, s az országgyűlés elnöke is legyen. Azt sem találta illőnek a konferencia, hogy ugyanaz a személy előbb mint a királyi tábla elnöke, fellebbezés után pedig mint a Gubernium tanácsosa ítélje meg ugyanazt az ügyet. így határozat született a két tisztség elválasztására. Minthogy
