Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

(megtartandónak vélte a jelenlegi világi requisitorokat, s üresedés esetén a káptalannal a Guberniumnak, azzal pedig az uralkodónak tétetett volna javaslatokat — nem katolikus személyek felterjesztését is beleértve).

329 A katolikus rendek egy további panaszának, amely szerint nem katolikusok erővel elragadják vagy maguknál tartják katolikus szülők gyermekeit, konkrét alapja Haller László gyermekeinek ügye volt, akiket anyjuk, Bethlen Kata királyi rendelet, a Gubernium ítélete és rendelkezése ellenére sem volt hajlandó Haller László testvére, János (a majdani gubernátor) gyámsága alá bocsátani.

330 A konferencia úgy foglalt állást, hogy katolikus apák mindkét nembeli gyermekei apjuk vallását kövessék, katolikus házban nevelendők; Bethlen Kata gyermekeinek esetében újabb, szigorú rendeletet javasolt a Guberniumhoz: haladéktalanul Haller János gyámsága és gondnoksága alá helyezendők. A katolikus rendek intézkedéseket sürgettek egy apácarend Erdélybe telepítése ügyében is. Erről még a korábbi években országgyűlési határozat született, a rendek 20 ezer forintot szavaztak meg és gyűjtöttek be e célra. A rendháznak azonban még nem volt megfelelő helye. A katolikusok bizonyos évi ellátmányt sürgettek a rendháznak a szász tizedquartákból (a 20 ezer forinton túl), egyben rendelkezést a főhadiparancsnoknak, hogy a püspökkel és a katolikus rendekkel egyetértésben munkálkodjék megfelelő épület szerzésében az orsolyiták számára. A konferencia jogosnak és szükségesnek ítélve apácarend bevezetését Erdélyben, a (kamatra kiadandó) 20 ezer forinton túl évi 500 forintot szavazott meg számukra a szász tizedquartákból. A főhadiparancsnokra bízta, hogy rendházuknak, a katolikus rendekkel és a püspökkel egyetértésben, valamely szabad királyi városban (Szebent említette) találjon helyet, az ottani tisztséggel való tárgyalás alapján. Súlyos elvi állásfoglalásra került sor a katolikus rendek utolsó követelése kapcsán. Azok igen éles fogalmazásban

331 panaszt tettek, hogy nem katolikusok via facti templomokat, iskolákat, kollégiumokat építenek, az unitáriusok III. Károly tudta és beleegyezése nélkül püspököt akarnak választani.

332 A Konferenz határozata elvi döntésnek tekinthető: Erdélyben egyetlen felekezet sem építhet az uralkodó előzetes engedélye nélkül templomot, kollégiumot és iskolát, az unitáriusok pedig terjesszék fel az uralkodóhoz megerősítésre püspök- vagy superintendens-választásuk eredményét.

333 Annál inkább annak, mert III. Károly a konferencia valamennyi 1725. április 26-i határozatát jóváhagyta. Az orsolyiták betelepítése azonban az 1725. április 26-i határozattal sem jutott nyugvópontra. A katolikus rendek egy szebeni monostorépület átadását követelték a várostól, az azonban nehézségeket támasztott. így az 1727. december 11-i Ministerialkonferehz-ülés úgy határozott, hogy az országgyűlés királyi biztosa (a főhadiparancsnok) a diéta alatt tárgyaljon a szebeni tisztséggel és községgel a monostor átadásáról. III. Károly „placet"-tel zárta az ügyet. Nagyobb súlyú és (ha nem is azonnal, de kb. negyedszázad múlva) vészes következményekre vezető határozat volt az, amit az 1727. december 11-i konferencia azoknak az ügyében hozott, akik katolikus hitre tértek, majd visszaálltak korábbi hitükre.

334 A konferencia úgy vélte, hogy bár általános büntetést nem lehet szabni a visszaesőkre, a jövőben esetenként, az ügy milyenségéhez képest kell eljárni ellenük. III. Károly döntésében büntetést rendelt a 7* 99