F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

Szemere 1849. június 24-i rendeletében, amellyel elrendelte a két főváros és Óbuda egyesülését, az egységre és összehangzásra hivatkozott, amelynek át kell hatni az új magyar közigazgatást. A célszerűbb területi beosztás majdani intézkedéseivel magyarázta az összevonások szükségét, amelyet a főváros esetében indokolt a már elkészült összekötő kapocs, a Lánchíd, valamint megkövetelt az igazságtalan háborúban szenvedő ország érdeke. A törvényhatóságok a rendelet vétele után három napon belül 7-7 tagú választmányt voltak kötelesek kiküldeni, amely választmány egy, a miniszter által kinevezendő elnök — Nyáry Pál Pest megyei alispán — vezetésével az érdekek összeegyeztetéséről, a közös tisztikarról 12 napon belül előterjesztést volt köteles a miniszterhez beadni. A rendelet egyúttal értesített arról, hogy mivel Óbuda és Buda határa annyira beépült, Óbuda Buda területébe kebeleztetik be.

113 Noha történtek tárgyalások, készültek tervek az egyesülés végrehajtásáról, ez gyakorlatilag nem ment végbe a kormány július 9-i Pestről való eltávozása miatt; a városi tanácsülési jegyzőkönyvek szerint a két főváros nem is foglalkozott Szemere egyesítési rendeletével.

114 3. RENDŐRSÉG. ORSZÁGOS RENDŐRI ÉS POSTAOSZTÁLY

115 A municipális rendőrség átszervezése, az országos rendőrség létrehozása a közigazgatási reformnak csak kis, de igen fontos része volt. Jelentőségét fokozták a forradalmi viszonyok. A tömeggyűlések, tüntetések idején biztosítani kellett az országgyűlés, a közigazgatási apparátus nyugalmát, meg kellett védeni az új minisztérium tekintélyét és nem utolsósorban a tulajdon szentségét a földfoglaló parasztoktól, a „communisticus" tanokat hirdető merész agitátoroktól. A minisztérium a kezdeti időszakban rögtön — és később is — felhasználta a nemzetőrséget rendészeti feladatok ellátására, sőt több esetben katonaságot is igénybe kellett vennie.

116 1848 előtt országos rendőrség — hacsak a bécsi titkosrendőrség ide küldött embereit nem tekintjük annak — nem volt; a helyi hatóságok pedig a megyei, városi szervezeti keretekben, kezdetleges módon, szakigazgatási jelleg nélkül tevékenykedtek. Kormányhatósági szinten a helytartótanács volt a magyar rendőri ügyek 1,3 Közlöny, 1849. jún. 27. 114 MOL Filmtár Pest és Buda város tanácsülési jegyzőkönyvei, 1849. jún. 25.—júl. 9. Horváth Mihály 1871—1872. III. 122. szerint az egyesülés végbement, de ez nyilvánvalóan csak a rendeletre értendő. 1,5 E témáról lásd: Fábiánné 1974. 116 A katonaság költségei komoly kiadásokat jelentettek, ezért 1848. máj. 20-a után ezt a „vétkes" személyeknek, városoknak, megyéknek kellett kiegyenlíteni. PH, 1848. máj. 27. Belügyminiszteri rendelet.