F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.
szeptember 22-i királyi kézirat), hanem utasítást kapott, hogy br. Vay Miklós erdélyi királyi biztost hívja fel minisztérium alakítására. Addig is, amíg Vay Budára jönne és megalakítaná az új minisztériumot, a nádor Bécsből szeptember 25-én Batthyányt arra kérte, hogy „a kormányt tapasztalt buzgóságával ideiglenesen továbbvinni szíveskedjék". 16 Batthyány Lajos feltételei ügyében annyit „elért" — ebben az osztrák minisztérium is segítségére volt —, hogy Jellasics háttérbe szorításával az udvar gr. Lamberg altábornagyot küldte le tárgyalások végett a táborba királyi biztosként és magyarországi főparancsnokként. Lamberg főparancsnoki kinevezése — hasonlóan Jellasics szeptember 4-i kinevezéséhez — törvénysértő volt, mivel a törvények rendelkezése ellenére magyar ellenjegyzés, hozzájárulás nem volt rajta. Ugyanabban a levelében, amelyben erről a miniszterelnöknek beszámolt, tudatta a nádor Batthyányval azt is, hogy nádori tisztéről szeptember 25-én lemondott, mivel az ezzel összekötött feladatoknak a kialakult helyzetben nem tud eleget tenni. 17 Batthyány 27-én kapta meg a nádor fent idézett két levelét. A nála összegyűlt képviselők előtt örömét fejezte ki Vay jelölése fölött, s kijelentette, készséggel ellenjegyzi majd e kinevezést. Vayt szeptember elejei bécsi tartózkodása idején maga is ajánlotta lehetséges utódjául Wessenberg miniszterelnöknek. Lamberg kiküldésében Batthyány a király jóindulatát vélte felfedezni. 18 Batthyány ezt követően a táborba sietett, hogy Lamberggel találkozzék, de eltávozása előtt megígértette a jelenlevőkkel, a hozzá tanácskozás céljából megjelent honvédelmi bizottmányi tagokkal, hogy visszaérkezéséig nem üléseznek, nehogy bármi is megzavarja az általa kibékülési jelnek tartott Lamberg-féle küldetést. Amíg Batthyány Lajos a táborban vélte megtalálni Lamberget, az a fővároshoz közeledett, elkerülték egymást, és a képviselőház — a Batthyány Lajosnak tett ígéret ellenére — forradalmi határozatot hozott arról, hogy Lamberg kinevezése miniszteri ellenjegyzés nélküli, tehát törvénytelen, a neki engedelmeskedők pedig hazaárulók. Batthyány Lajos ezt a határozatot 28-án kapta meg nyéki szállásán. Annak a hat országgyűlési követnek, aki a határozatot számára meghozta, az is kötelessége lett volna, hogy ezt a táborban kihirdesse, de ezt Batthyány Lajos megakadályozta, s a tábori tisztikarra támaszkodva továbbra is ragaszkodott „Lamberg missziójának" — Károlyi Árpád kifejezésével élve — elismeréséhez. Szentül hitte, hogy ha Jellasics visszaszorul és ha Lamberg tárgyal az országban, még az általa hőn óhajtott célt is el lehet érni: vissza lehet terelni az eseményeket a korábbi, az áprilisi törvények által meghatározott mederbe. Nem ismerte fel, hogy az udvar csak egyet akar: korábbi uralmának nem is 1848. áprilisi alapon való visszaállítását. 16 Károlyi 1932. II. 34—35.; a szept. 22-i királyi kéziratot lásd uo. II. 29—31. 17 Uo. II. 35. Királyi kézirat erről 26-i kelettel Batthyányhoz: uo. II. 35—36. A nádor félreállásában az udvarnak nagy része volt. A veszélyeket rejtő közjogi méltóságot István nádor halála után sem töltötték be. Az 1867:VII. tc. hatálytalanította az 1848-as törvényeknek a nádorra mint királyi helytartóra vonatkozó rendelkezéseit. A nádorválasztást bizonytalan időre elhalasztotta. 18 Károlyi 1932. I. 90—91., II. 164—165.
