F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.
Ekkor csapott le a forradalom villáma, azoknak a viharos eseményeknek a bevezetője, amely lehetetlenné tette az egyezkedést, a visszafordulást a lojális térre: a pesti nép — talán a Ház előző éjjeli határozatának hatása alatt — 28-án megölte Lamberget. Batthyány Lajos Nyéken este vette a hírt, s magától is Pestre indult volna, de ugyancsak hívta őt Pestre az OHB Pesten levő tagjainak — Kossuthnak, Nyárynak és Pataynak — levele, amelyben arra kérték, siessen vissza és állítsa helyre a felbomlott rendet. (Madarászék küldtek Kossuth után Ceglédre, aki pedig Batthyányt hívta vissza Pestre.) Érdekes, ekkor nem vette át a hatalmat a Honvédelmi Bizottmány, pedig minden előfeltétel meglett volna hozzá: a miniszterelnök távol; a nép világos jelét adta, hogy elégedetlen az óvatos politikával, egyértelmű intézkedéseket akar. Ez a lépés azt mutatja, hogy a Lamberg megölése utáni órákban nagy volt a fejetlenség, a baloldal is megrettent a véres tettől, s ragaszkodtak a kormányzással ideiglenesen megbízott személy jelenlétéhez. Batthyány Kossuthék levelével együtt kapta meg a Lambergnél talált királyi leiratokat szeptember 26-ról: az uralkodó a lemondott nádor helyett — új nádor megválasztásáig — Majláth országbírót ideiglenesen királyi helytartóvá nevezte ki és az országgyűlést december l-ig felfüggesztette. 19 Ezek voltak az első intézkedések, amelyeket a királyi biztos Lamberg az országban kihirdetett volna, és mégis, olvasva a szöveget, Batthyány tovább hitt abban, hogy Lamberg küldetése a békülést jelenti. Kossuthék hívásának őszinteségében azonban kételkedett, ezért úgy döntött, hogy a halott Lamberg helyett maga keresi fel Jellasicsot, és kényszeríti őt a királyi kéziratban foglaltaknak megfelelően a fegyvernyugvás létrehozására. 20 A bán azonban kitért Batthyány kérése elől, mondván, hogy az udvartól semmi ilyen értelmű utasítást nem kapott. Ekkor szeptember 29. délelőtt volt. A teljesen kétségbeesett miniszterelnök Bécs felé vette útját, hogy ott újabb intézkedésekre kérje az udvart az ország érdekében, majd lemondván hivataláról, az országból eltávozzon. Nem mulasztotta el a miniszterelnök azt sem, hogy Bécsben tiltakozzon a királyi kéziratok (országgyűlés elnapolása, Majláth kinevezése) ellen, s kijelentette, hogy nem fogja azokat ellenjegyezni. Majláth országbíró királyi helytartói kinevezése törvényellenes volt. Megszületését annak köszönhette, hogy a nádor lemondása után — az áprilisi törvények ilyen helyzetről nem intézkedvén — kellett valakinek lenni az országban, aki a királyt helyettesíti. Lamberg mint királyi biztos egy időre elláthatta volna ezeket a feladatokat, de ő csak a csapatok főparancsnokságát vállalta, a polgári közigazgatást nem. Batthyány Lajost, akit a nádor a lemondása előtt továbbra is megbízott a kormány ideiglenes vitelével, a bécsi udvar nem kérdezte meg, és az osztrák miniszterelnök udvárbeli konzervatív tanácsadói az 1847-es állapotnak megfele19 Uo. II. 36—37. 20 Szept. 26-i leirat Batthyányhoz, amelyben tudatta vele Lamberg küldetésének lényegét: a két sereg lefegyverzésének támogatását. Ezt is a futárok hozták Nyékre. Uo. II. 35—36.
