F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

Görgeinél, akivel azonban nem tudott bizalmasan beszélni terveiről és a politikai helyzetről. Görgeitől egy szűkszavú utasítása volt, miszerint vonuljon Világosra. Duschek 12-én tehát visszatért Radnán hagyott alkalmazottaihoz, kiadatta a fizetéseket, a minisztériumi iratokat és a számadási anyagot, valamint az egyéb felszerelést a közeli lippai sóhivatalban "helyezte el megőrzés céljából. Ezután indult leghívebb beosztottaival és az államkincstárral Világosra, Molnár őrnagy kíséretében, ahová augusztus 12-én délelőtt érkeztek meg. Görgei házában kapott szállást; napja a katonaság hátralékos zsoldjának kifizetésével, s más pénzfizetéssel telt el. Szándéka szerint nem az oroszoknak, hanem az osztrákoknak akarta magát megadni. „Seit vielen Monaten das erstemal in der Lage, frei zu handeln, fasste ich den Beschluss, diesem Zugé (nach Világos) nicht zu folgen, sondern diese langersehnte Gelegenheit zu benützen, unter die Bothmássigkeit der rechtmassigen Regierung mich zu bégében" — írta a maga igazolására írt védekezésében.

141 Görgeivel nem közölte tervét, csak beosztottaival és a jelenlevő számottevő személyekkel, így Csány Lászlóval is, aki arra kérte, hogy amíg ő Világoson tartózkodik, ne tegyen lépéseket az osztrákok felé. Augusztus 14-én kora reggel egybegyűjtötte személyzetét, s rájuk bízta a döntést, hogy követik-e őt. Valamennyien követték... Reggel 9-kor az Aradon állomásozó osztrák hadtestparancsnoksághoz küldte futárát, hogy parancsokat és katonai kíséretet kérjen a felügyelete alatt levő államjavak védelmére. Augusztus 15-én indult el hivatali személyzetével — hozzájuk csatlakozott br. Perényi Zsigmond és Stuller Ferenc —, az állam pénzével, hogy az osztrák kísérők védelme alatt Aradra vonuljon.

142 Duschek Ferenc miniszteri tevékenysége nem jelentett új korszakot a Pénzügyminisztérium történetében; folytatta munkáját, amit addig államtitkárként, illetve megbízott vezetőként végzett. Tevékenységének ellentmondásossága egész működési ideje alatt fennállt: a külső szemlélő számára precíz államhivatalnok volt, de ez a precizitás az uralkodóház iránti töretlen hűséget és a magyar kormány félrevezetését takarta. Az osztrák igazoló bizottsághoz, majd a katonai bírósághoz került védekező iratában maga jelölte meg tevékenységének fő ágazatait. Minden pénzügyi ágazatban az volt fő törekvése, hogy a felelős kormányzat előtti idő hivatali normatíváit érvényben tartsa, ezzel igyekezzék az állam vagyonát korábbi állapotában, viszonylag épségben megtartani, hogy — s ebben nem kételkedett — alkalomadtán csak kis változással, csekély veszteséggel kerüljön vissza az uralkodó tulajdonába. A normák érvényesítése időnként egybeesett, időnként nem a magyar kormány érdekeivel. Ezek megítélése során a kortársak körében is megoszlottak a Duschekről alkotott vélemények. Sajnos, amint ezt említettük, a napvilágra került nagy horderejű mulasztásokért sem vonta őt felelősségre a kormányzat. A pénzjegykibocsátás és a pénzgazdálkodás terén elkövetett szabotázsakciók elég ismertek. A matricakészítés és a pénznyomás akadályozásától, az 1 és 2 forintosok 141 Duschek-per fol. 248. 142 Uo. fol. 245—252.