F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
VII. „Király személye körüli minisztérium". Külügyminisztérium
bankjegyekből 2 millió kölcsönt igyekezett szerezni Magyarország számára az osztrákok nemzeti bankjától. 88 Az első magyar minisztérium lemondása után, a kormányalakításra újonnan felkért miniszterelnök, Batthyány Lajos a bécsi magyar minisztérium kurrens ügyeinek vitelével továbbra is Pulszky Ferenc államtitkárt bízta meg. 89 A második minisztérium létrehozási kísérletével egyidejűleg és annak végleges meghiúsulása után egyre nyíltabban megmutatkoztak az osztrák udvar tervei. Récsey törvénytelen miniszterelnöksége a bécsi magyar minisztériumot is érintette. Eltekintve az Esterházy posztjának betöltésére irányuló kísérletektől, október 4-én olyan királyi rendelet született, amely elfogadta Pulszky be sem nyújtott lemondását, s helyére — legalábbis a kulisszák mögötti elképzelések szerint — Melczer Andort nevezte ki. 90 Melczer korábban magyar hadügyi államtitkár volt; hivatalát augusztusban foglalta el, s már szeptember 12-én le is mondott, hogy azután végig osztrák oldalon harcoljon. Wessenberg október 5-én azt jelentette az osztrák minisztertanácsnak, hogy Melczer szakmai és családi okok miatt nem vállalta el a hivatalt. Ajánlkozott ugyanekkor a bécsi — Central — hadügyminisztériumhoz, ahol — úgy vélte —jó szolgálatokat tehet. 91 Az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke a fenti rendeletet törvénytelennek nyilvánította, utasította Pulszkyt, hogy újra foglalja el hivatalát — Pulszky ugyanis többször eltávozott Bécsből —, távolítsa el a minisztériumi hivatalnokok köréből a megbízhatatlanokat, mert az ilyenek sokat árthatnak a nehéz időkben. Pulszky még a schwechati ütközet előtt, hivatalnokai tanúsága szerint október 18-án hagyta el újra és végleg Bécset. Helyébe a rangidős tisztviselő, Bartal György lépett, aminthogy korábban is mindig ő helyettesítette az államtitkárt. 92 Különösebb elintéznivalók nem adódtak; elsősorban a magyar eseményeket közölte az osztrák minisztériummal. 93 Idegtépő „exterritoriális" korszak és a bécsi forradalom leverése után, november 13-án Windisch-Graetz katonai parancsnok rendelete folytán a magyar „király személye körüli minisztérium" működése — katonai segédlettel — megszüntettetett. Egyes tisztviselőket, például Bartalt és Platthyt, kiutasítottak, másokat, 88 Esterházy a bécsi nemzeti bank igazgatóságához. 1848. szept. 13. Széchenyi család ha, Széchenyi I. gyűjtemény 13. cs. 89 Batthyány Pulszkynak, 1848. szept. 12. Király személye kör. mm. Elnöki 1848:1357. eln. sz. 90 Récsey rendeletéről szól Kossuth okt. 11-i, ezt nullifíkáló utasítása Pulszky számára: Közlöny, 1848. okt. 12. Pulszky saját előadása szerint gondolkodott ugyan a lemondáson, de még nem adta be, mire megjött a királyi határozat: Pulszky 173—174. Melczer kinevezéséről: ÖStA M R-Aktén 1848:2242. sz. Okt. 1-i rendelet, átjavítva 2-re. 91 ÖStA MR-Aktén 1848:2267. sz. „.. .er [Melczer] könne bei dem Central-Kriegsminister mehr nützen..." 92 Kossuth rendelete Pulszkynak, okt. 9. KLÖM XIII. 136.; Bartal kihallgatása 1849. márc. 25-én Bécsben: Károlyi 1932. II. 245—246.; Pulszky 184—200. (Sajnos, nem ír pontos napi dátumot.) 93 ÖStA MR-Aktén 1848:2275. sz. okt. 9—10. (Jellasics kiűzéséről tájékoztatja az osztrákokat.) Okt. 22-én Bartal egy okt. 17-én kelt nemesítést közölt a magyar hadüggyel. Aláírása: az államtitkár távollétében. Janotyckh 1851a III. 922. sz. Okt. 9—10-én a kiadványokat mint államtanácsos írta alá a „miniszterelnök megbízásából". Ez a formula az osztrákoknak is fejtörést okozott, hiszen ez idő tájt ilyen nem volt. Amint utóbb kiderült, Bartal Récseyre gondolt.
