F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
VII. „Király személye körüli minisztérium". Külügyminisztérium
például Vargát, Henszlmannt, börtönbe vetettek és 1849 elején bírói eljárást indítottak ellenük vagy rendőri felügyelet alá helyezték őket. 94 Az osztrák minisztérium már az október 3-i királyi határozat után — a magyar minisztériumot törvénytelennek és ellenségesnek tartva —, ennek megfelelően bánt a bécsi magyar minisztériumi hivatalnokokkal. A november 9-én eligazítást kérő Bartalt ingerülten utasította az osztrák minisztertanács, hogy a magyar országgyűléssel és a bizottmánnyal nem tarthat fenn kapcsolatot, és csakis Windisch-Graetztől fogadhat el utasítást. Fizetést csak a bécsi Finanzministeriumtól vehettek fel, igaz, ez — mint később kiderült — csak a volt kancelláriai alkalmazottakra vonatkozott. 95 Az osztrák minisztérium eljárása ugyancsak sajátságos volt, hiszen, ha már nem utasította ki őket vagy nem bánt a diplomáciai szabályoknak megfelelően a magyar hivatalnokokkal, hogyan helyezhette őket az osztrák Finanzministerium és a katonai parancsnok fennhatósága alá? A válasz kézenfekvő, és a magyar külminisztérium hivatalnokainak sorsa példázza az udvar valódi szándékát: az 1848-as törvények semmibevevésével a legrövidebb időn belül a bécsi központú államszervezetet kívánták visszaállítani, immár elkerülhetetlenül katonai úton. Feltűnő a megkülönböztetés a régi hivatalnokok és az újonnan alkalmazottak között; utóbbiakat mind elfogták. Bűnük az volt, hogy a magyar minisztérium nevezte ki őket. A katonai erőszak nemcsak az emberekre, hanem az iratanyagra is kiterjedt: a november 13-án lezárt kancelláriai épületeket átkutatták, a fontosabb és értékesebb iratokat elszállították. 96 1848. november 13. és 1849. május 2. között nem volt külügyminisztérium, illetve olyan minisztérium, amelyhez a külügyek tartozhattak volna. Ebben az időszakban a külügyek a minisztériumon kívül, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöki irodájában dőltek el. Próbálkozások történtek a külügyminisztérium változott formában való újjászervezésére a bizottmány sikertelen novemberi átszervezése idején. A külügyi tárcával kapcsolatoan felmerült br. Perényi Zsigmond, gr. Teleki László és Pulszky Ferenc neve. Kossuth november 28-i rendelete, amelyben a bizottmányi tagok hatásköri felosztását közli, a külügyekről nem intézkedett. 97 94 A magyar országgyűlés nov. 27-én tárgyalta a Sopronban tartózkodó két álllamtanácsos jelentését. Határozat: térjenek haza. Közlöny, 1848. nov. 29. A bécsi minisztérium hivatali gárdája nov. 9-én elnöki határozatban kérte helyzete megoldását a királytól. Ezt az iratot Zsedényi vitte Olmützbe. Király személye kör. mm, Elnöki 1848:1726. eln. sz. (itt csak őrjegy); ÖStA MR-Akten 1848:3147. sz.; Károlyi 1932. I. 487. 95 Ministerrat-válasz: ÖStA MR-Akten 1848:3147. sz. gr. Almásy Móricz ideiglenes kamarai elnök Windisch-Gràtzhez, 1849. jan. 25. Buda. A Bécsben levő magyar külügy és a feloszlatott kancelláriák hivatalnokainak fizetése. ÖStA Finanzmm. 1849:1727. FM sz. A hivatalnokok nov.-re a magyar kormánytól Bécsben kapták a fizetést. Ez után az OHB csak azoknak fizetett, akik a magyar ügy mellett kitartottak. A nehézségekről tájékoztat Mezey László a díjazó hivatalból, nov. 8.: Király személye kör. mm, Elnöki 1848:1725. eln. sz. A letartóztatott Henszlmann fizetését felesége kapta meg Pesten. Pulszky a Pénzügyminisztériumhoz, 1848. dec. 16.: FIKM Elnöki 1848:367. m. sz. 96 Károlyi 1932. I. 487. 97 Erről lásd Kossuth és Szemere levelezését: KLÖM XIII. 503—511.; a nov. 28-i utasítás: uo. 572— 573.
