F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.

Csányhoz továbbította a többi kormányhivatalra vonatkozóan. A minisztériumoknak 24 órán belül Szolnok felé kellett indítani az iratokat, értékeket a szükséges személyzettel.

91 Duscheknek a pénztárakat, bankjegynyomdát, egyéb értékeket (például az 1 és 2 forintosok ércfedezete, nádori ezüst stb.) kellett (volna) feltennie a Szolnokra induló szerelvényre.

92 Amikorra Csány kiadta az intézkedéseket, a helyzetet lényegében már nem tudta befolyásolni. Aki menekült vagy meggyőződésből követte a kormányt, az már az első órában útnak indult. A minisztériumok élén álló államtitkárok nem szívesen jelöltek ki tisztviselőket a Debrecenben hivatalosan teljesítendő szolgálatra, hanem messzemenően engedtek az egyéni okoknak, amelyek vagy maradásra kényszerítették, vagy az ország egyéb vidékeire indították az embereket. A feladatok és az ehhez szükséges személyzet ötletszerű és erélytelen kijelölése vezetett ahhoz, hogy a legtöbb minisztérium sebtében összeszedett iratanyaggal, felszereléssel és kevés tisztviselővel jelent meg Debrecenben. (Erről részleteiben az egyes minisztériumoknál szólunk.) Akik a kormánnyal együtt kerekedtek fel, azok is a legnagyobb zűrzavarban indultak el. Az utazóknak a törvényhatóságok közötti közlekedésben is kellett az időben útlevél, s a megcsappant létszámú rendőri hivatal nehezen állta az ügyfelek ostromát. Pénzügyi rendelet értelmében minden hivatalnok megkapta január—februári fizetését előre; a főpénztár megfeszített munkával osztotta a pénzt a több száz embernek. Ezzel azonban az a keserves helyzet állt elő, hogy a későbbi osztrák polgári közigazgatás legtöbb tisztviselője január—februárban a magyar minisztérium pénzén szolgált a császár javára. Az utazás lefolyásáról nemcsak elítélő és gunyoros hangvételű visszaemlékezések jelentek meg, hanem — szerencsére — Jósika is megörökítette remek stílusával a vasúti indóházban lezajlott szilveszteréji búcsút és a várakozást, az ideiglenes szállások gyötrelmét, a szekérutat a téli pusztán át, a debreceni elhelyezkedési gondokat.

93 Nem érthetünk egyet azzal a megállapítással, miszerint az állami hivatalnokok túlnyomó része megérkezett Debrecenbe.

94 Január—februárban katasztrofálisan alacsony volt a létszám, kivéve egyes „súlyponti" helyeket: a hadügyet, a pénzügyet és a rendőrséget. Ezek részben ki is segítették a munkaerőhiánnyal küszködő osztályokat — például a pénzügy a vallásügyi számvevőséget —, de ők sem pótolhatták a Pesten hagyott és az ellenség kezébe került kimutatásokat, értékeket, 91 KLÖMXIV. 15. 92 Duschek-per fol. 210., 214. 93 Gyurits; Juhász 269.; Jósika 1851. II. 38—45. Az első különvonat az államkincstárat, a jegynyomdát és a koronát, a másik Kossuthot és környezetét vitte. A vonatok pontatlan indulása és zavarai miatt Kossuth Szolnokra érve levélben vizsgálatra utasította Csányt, mert árulást, szabotázst gyanított. KLÖM XIV. 18—19. Rendelkezésre áll az osztrákok vizsgálati eredménye e vonatindításról: Duschek-per fol. 399. A Betriebs-Direktion der südöstlichen Staats-Eisenbahn jelentése a pesti hadbírósághoz, 1851. szept. 18. Eszerint a vonatok Vecsésen egy szembejövő szerelvény miatt várakoztak. Előbb Kossuth különvonatát engedték tovább. 94 Pl. Barta 94. 7 F. Kiss Erzsébet 97