F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.
a teljes felszereléssel és létszámban visszamaradt felsőbb bíróságokat, a közalapítványi és a királyi jogügy-igazgatóságokat. A fölöslegesen gyors, az ellenség erejét túlbecsülő távozás, a költözés teljes szervezetlensége igen nagy kárt okozott a minisztériumnak mind erkölcsileg, mind az iratok és egyéb értékek terén. 95 1849. január 5-én Windisch-Grâtz seregei bevonultak a magyar kormány által elhagyott fővárosba, az osztrákok nekikezdhettek 1848 ősze óta dédelgetett újraberendezési terveik valóraváltásához. 96 Az udvar, az osztrák minisztérium és az ott egybegyűlt magyar személyiségek nézetei nem voltak egységesek a berendezkedést illetően. A tényleges helyzet végül is a katonai kormányzás vezető szerepét jelentette. Ennek voltak alárendelve a közigazgatás különféle ágazatai. A magas politikával is foglalkozó Krauss pénzügyminiszter „összeegyeztethetetlennek, zavarónak, hátrányosnak" 97 látta a pénzügy vonalán a katonai vezetést, de az adott helyzetben, amikor a fegyverek biztosították az ausztriai császár hatalmát, a szakszerűség szempontjai háttérbe szorultak. Az 1849. január végén életre hívott ideiglenes polgári közigazgatás minden vonalon Windisch-Grâtz katonai parancsnok és az udvar fennhatósága alatt állott; hatásköre szűkre szabott volt. Csak a szorosan vett magyar területen intézkedhetett, de úgy, hogy a központi igazgatás körén kívül csak a katonai parancsnoknak volt joga rendelkezni. A katonai parancsnok nevezte ki a törvényhatósági királyi biztosokat, akik közvetlenül vele állottak kapcsolatban. Az ideiglenes polgári közigazgatás vezetője a volt magyar alkancellár, Szögyény László lett. Ő az 1848 előtti igazgatás továbbfolytatójának vallotta magát, s lényegében a volt helytartótanácsi, kamarai stb. gyakorlat visszaállításán munkálkodott. 98 A pénzügyek vonalán társa, a Cameral Verwaltung vezetője lett gr. 95 „A gyors menekülésben valósággal a kormány szétesésének jelei mutatkoztak..." Szabó 1948. 118. Illusztrációképpen: a Belügyminisztérium 1848 novemberében még 71 főnyi személyzetéből 1849. jan.—ápr.-ban Debrecenben mintegy 18-20 ember teljesített szolgálatot. A távollevők közül kb. húszan maradtak Pesten, s ezek közül hatról biztosan tudjuk, hogy hivatalt vállaltak az osztrák ideiglenes polgári közigazgatás adminisztrációjában. A Debrecenbe távozottaknak csupán 10%-a került ki a segédhivatali személyzetből, a Pesten maradottaknak viszont 85-90%-át jelentették. Az a hat fő, aki az osztrákoknál is szolgált, a segédhivatalból került ki. A fizetéseknél részletesen szóltunk arról, hogy a tisztviselőket hátrányosan érintette a kiküldetés szervezetlensége, mert Debrecenben eszerint fizették a napidíjakat. A Debrecenbe érkező hivatalnokok vagy a volt országgyűlési szállásmesternél, Farkas János belügyi tanácsosnál, vagy Nyáry Pál bizottmányi tagnál jelentkezhettek szállásért, illetve szolgálatra. ORPO Iratok 1849:30. kfő, 25. tétel, jan. 12.; Bm, Elnöki 1849:8. eln. sz. 96 A tervekben szereplő közigazgatási elképzelésekről lásd Andics 1952—1965. Foglalkozik a kérdéssel Sashegyi 1968. is. 97 ÖStA MR-Prot. 1848. dec. 27. fol. 363—364. 98 Természetesen Szögyény és társai, bármennyire is önálló politikai elképzelésekkel rendelkezőknek hitték magukat, az osztrák minisztérium által megszabott vonalat követték. A minisztérium december végén pl. a következő utasításokat küldte Magyarországra: az elfoglalt területeken minden kamarai pénztár, s más alárendelt hivatal az osztrák minisztériummal ugyanabba a viszonyba kerül, mint azelőtt a magyar kamara volt a bécsi kormányszervekkel. Az Ausztria és Magyarország közötti vámvonalat egyelőre nem szüntették meg, csak a közlekedést egyszerűsítették bizonyos ügyviteli újításokkal.
