F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.
fékező hatásának tulajdonította azt, hogy az udvar igyekezett „törvényes keretek között" kifejteni a legdurvább erőszakot, de talán inkább befolyásolta az udvar magatartását az udvar szorongatott helyzete, a forradalommal terhes bécsi légkör. A katonai kinevezések a törvények szerint az uralkodót illették, de ezt is ellen kellett jegyeznie a király személye körüli miniszternek. Ilyen miniszter azonban ekkor nem volt, erre a posztra és feladatra szemelték ki először br. Récseyt. (Jellasics főparancsnoki kinevezéséről volt szó.) Ahhoz viszont, hogy Récseyt kinevezhessék, a magyar miniszterelnöknek kellett volna a kinevezési okiratot ellenjegyeznie. Batthyány Lajos — aki Bécsben volt ekkor — megtagadta ezt, mondván, hogy noha minisztertársainak kinevezésére a miniszterelnök tesz javaslatot, ő nem óhajt új minisztériumot alakítani, így nem javasol senkit és nem is jegyzi ellen a kinevezéseket. Ellenjegyezné Récseyt, ha miniszterelnökké neveznék, mert az neki, mint lelépőnek, kötelessége is lenne. Récseyt azonban még az udvar sem tartotta erre a posztra méltónak. Ideiglenesen szívesen megbízták volna ezzel is, hiszen a nádor által szeptember 25-én javaslatba hozott új miniszterelnök, br. Vay igen sokára érkezett volna meg Erdélyből Bécsbe, hogy ellenjegyezze a szóban forgó október 3-i leiratot. Végül is ezért fogadta el az uralkodó október 2-án Wessenberg javaslatát Récsey ideiglenes miniszterelnökségéről, alá is írta az okmányt, amit azonban Batthyány nem jegyzett ellen. A legfontosabb iratot, amire az udvarnak szüksége volt, Jellasics főparancsnoki kinevezését, Récsey miniszterelnökként sem írhatta volna alá, mert ez a király személye melletti miniszter hatáskörébe tartozott. Visszavonták tehát Récsey kinevezési iratát, s még aznap, október 2-án kinevezték magyar miniszterelnökké br. Vay Miklóst. Ezt az iratot Batthyány ellenjegyezte, amint ebbeli készségét korábban többször is kijelentette. Még mindig szüksége volt az udvarnak egy olyan személyre, aki Esterházy örökébe léphet (Esterházy lemondását még nem fogadta el az uralkodó). Miután nem találtak alkalmas személyt, felhagytak az ellenjegyzés szabályosságára való törekvéssel. Vay kinevezését október 3-án ad acta tették, s újra elővették Récsey ideiglenes miniszterelnöki kinevezésének ötletét. Ezt már nem jegyeztethették ellen Batthyány Lajossal, aki a készülő leirati tervekről semmit nem tudott és nem is tudhatott. így keletkezett a nagy szükségben az az ügyetlen, a márciusi törvényeket megcsúfoló, a magyar országgyűlésen is gúnnyal kevert felháborodást keltő eszme, hogy Récsey maga jegyezze ellen a saját miniszterelnöki kinevezését. 40 Az uralkodó ekkor elfogadta Batthyány Lajos október 1-én benyújtott lemondását, „amit neki egy királyi kézirat a lehető legszárazabban és legrövidebben, a legkisebb elismerő szó nélkül még aznap (október 3.) tudtul adott". 41 Október 4-én írta alá Récsey kinevezését az uralkodó, s íratta alá Récseyvel az előző napi keltezésű leiratokat az országgyűlés feloszlatásáról és a katonai törvényekről. 42 Récseyt — noha nem kívánta továbbjátszani dicstelen szerepét — 40 Wessenberg azzal érvelt, hogy más alkotmányos államban is megtörténik a Récseyéhez hasonló eset. Okt. 3-i osztrák minisztertanács. ÖStA MR-Aktén 1848:2242. sz. 41 Károlyi 1932. I. 424. 42 Károlyi 1932.
