F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.
Egy rövid kitéréssel utalnunk kell arra, hogyan vette tudomásul hivatalosan az országgyűlés a nádor lemondását. Október 10-én egy határozat sajnálkozva állapította meg, hogy „a nemzet reményét", s a „benne vetett bizodalmat ... meghiúsította" főkapitányi kötelességének elmulasztásával, Buda elhagyásával. A határozat későbbi intézkedést helyezett kilátásba a nádori méltóságról. 26 A nádori méltóságról azonban nem, hanem az országgyűlésen is elhangzott egyik indítványnak megfelelően — a nádori vagyonról történt intézkedés. Ezt több lépésben hajtották végre. A lefoglalás kiterjedt az épületekre, az iratokra, az értékes ingóságokra (például ezüst) és az ingatlan magánvagyonra. Ez utóbbi volt a leglényegesebb tett, és nem véletlen, hogy erre csak a Függetlenségi Nyilatkozat után került sor. 27 Mielőtt elemeznénk a Batthyány Lajos lemondása utáni bécsi intézkedéseket, vissza kell térnünk a magyar fővárosba a Lamberg megölése körüli időponthoz, amely megérlelte a helyzetet ahhoz, hogy a képviselőház egyedüli megoldásként azt fogadja el, hogy az országot a Honvédelmi Bizottmány gondjára kell bízni. Az említett szeptember 27-i éjjeli Lamberg-ellenes határozat végrehajtása nemcsak a miniszterelnöknek, hanem a melléje rendelt Honvédelmi Bizottmánynak is kötelességévé tétetett, sőt, a miniszterelnök távol lévén, a végrehajtással azonnal megbízatott a comité, s „határozatul kimondatott, hogy a ház mindenik tagja a miniszterelnök s Honvédelmi Bizottmány akármely végrehajtási megbízását elfogadni s teljesíteni köteles". 28 Lényegében ez a határozat már azt jelenti, hogy a bizottmány kezében van a végrehajtó hatalom, de ennél is több a szeptember 28-i, amely a miniszterelnök távollétében felruházza a közcsend vonatkozásában e hatalom gyakorlásával a választmányt: „... indítvány tétetett az iránt, hogy miután a miniszterelnök távol van, az országot pedig főleg jelen időben a 26 Uo. 1848. okt. 12.; Beér—Csizmadia 210. 27 Az OHB Kovács Lajos államtitkárhoz a várbeli épületekről, okt. 20. KLÖM XIII. 255. Az iratok leltár melletti átvétele során derült fény a nádor kettős játékára, amely a kezdetektől tartott. Az OHB nov. 18-án küldte ki Farkas Lajos, Halász Boldizsár, Záborszky Imre képviselőket kormánybiztosi minőségben az iratok átvizsgálására. Segítségül szolgált a nádori hivatal személyzete. OHB 1848:3133. eln. sz. Dec. 6-án hivatalos közlés jelent meg a nádorra nézve terhelő iratokról: Közlöny, 1848. dec. 6. Az iratvizsgáló bizottmány hívta fel a figyelmet a nádori ezüstökre. Az OHB utasította a nádori főudvarmesteri hivatalt, hogy vigyázzanak az ingóságokra, a Pénzügyminisztériumot pedig arra, hogy leltár mellett vegye át e tárgyakat és helyezze el az ország pénztárában (állampénztár). Dec. 28. OHB 1848:6881. eln. sz.; KLÖM XIII. 914. Kossuth jan. 3-án Kisújszállásról hívta fel Csány figyelmét, hogy nézzen utána Duschek intézkedéseinek; vegye át és tegye le a kereskedelmi banknál az ezüstöt letétbe. OHB 1849:30. eln. sz. (tévesen dec. 3. van a dátumban); KLÖM XIV. 33—34. (itt jan. 4. szerepel). Az ezüst — sajnos — már korábban Duschek kezébe került, aki a leltározást szándékosan olyan lassan végeztette, hogy ez Budán maradt és Windisch-Gràtz lefoglalta. Duschek-per fol. 215.; OHB-utasítás dec. 28-ról a ráckevei koronauradalom pénzkészletének lefoglalásáról. KLÖM XIII. 914.1849. máj. 28. Kossuth utasítja a Pénzügyminisztériumot, hogy számoltassa el az udvartartást a gondjaikra bízottakról, s vegye kezelésbe a várkertet, a nádori gyümölcsöst, Alcsútot, Promontort, Ráckevét, a nádori birtokokat. KLÖM XV. 421. Erről lásd még a Pénzügyminisztérium állami javakra vonatkozó iratait. 28 Beér—Csizmadia 255.
