F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.

fővárosban székelő kormány nélkül hagyni nem lehetne, annálfogva addig, míg a miniszterelnök a táborból visszatérend, a képviselői ház kormányról gondoskodjék. Mely indítvány elutasíthatatlan szükségességérül a ház meggyőződve lévén, oda utasította a hat tagból álló Honvédelmi Bizottmányt, miszerint a miniszterelnök visszaérkeztéig a haza védelme, úgy a béke és a rend fenntartása iránt, felelősség terhe alatt, intézkedjék, kijelentvén egyszersmind, hogy mivel ama hat tag közül ez idő szerint csak három van jelen a fővárosban, a teendő rendelkezések érvényességére ezen három tag is elégséges" (Kossuth, Nyáry, Zsembery).

29 A Ház saját fennhatósága és az ellenőrzés biztosítása érdekében azt kötötte ki, hogy a bizottmány tagjai felelősek az országgyűlésnek. Ezt a felelősséget konkrétan nem határozta meg; elsősorban a beszámolási kötelezettséget jelentette. Bírói felelősségre vonásról, amit az áprilisi törvény a miniszterek vonatkozásában előírt, nem esett szó. A kezdeti napokban a bizottmány által intézett ügyek iratai iktatószámot nem kaptak, egyelőre szó sem volt az elárvult miniszterelnöki iroda felhasználásáról.

30 Az ügyvitel kézben tartásával a három tag közül Nyáryt bízta meg Kossuth, mivel közigazgatásbeli ügyességét mindenki elismerte.

31 Szeptember 29-én Kossuth javaslatára új intézkedés született az országgyűlésen az államtitkárok bevonására a kormányzati teendőkbe: minden miniszteri államtitkárnak csatlakozni kellett a bizottmányhoz részben a minisztériumokkal való kapcsolat és a szakértelem biztosítása, részben — és ez igen fontos — a törvényesség látszatának megőrzése érdekében.

32 Az államtitkárok a királyi szentesítéssel létrejött áprilisi törvények minisztériumának képviselői voltak, a jogfolytonosság megtestesítői; ennek reprezentálására az országgyűlésnek és a bizottmánynak e nehéz időkben szüksége volt (erre később részletesen kitérünk). Október 1-től tehát a Honvédelmi Bizottmány üléseihez naponta két ízben rendelték be a minisztérium megbízott vezetőit: Gombos Lászlót (hadügy), br. Kemény Dénest (belügy), Ghyczy Kálmánt (igazság), Szász Károlyt (vallás), Duschek Ferencet (pénzügy), Kovács Lajost (közmunka). Ez a későbbiekben egyszerűsödött: csak a hatáskörbe vágó ügyek tárgyalásán jelentek meg az illetékes államtitkárok.

33 Mellettük minden minisztérium részéről egy-egy tanácsnok vagy titkár és egy-egy fogalmazó, illetve egy-egy szolga tartozott a bizottmány rendelkezésére állni. A minisztériumok az országgyűlésnek voltak felelősek, mivel meg nem felelő tevékenység esetén a Honvédelmi Bizottmány az országgyűlést szólította volna fel szigorú intézkedésre. A közcsendi, a hadügyi és politikai fontos tárgyakban a minisztériumok nem voltak illetékesek, illetve azonnali elintézés esetén az elintézés módjáról a Honvédelmi Bizottmánynak be kellett számolni.

34 29 Uo. 30 KLÖM XIII. 44. 31 Közlöny, 1848. okt. 1. 32 „... minden miniszteri állománytitkár, mint különben is törvényes auctoritás, csatlakozzék a bizottmányhoz." Beér—Csizmadia 256. 33 Duschek-per fol. 203. 34 OHB 1848:806. eln. sz. okt. 1. Szemere-fogalmazvány. 6 F. Kiss Erzsébet 81