F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

I. A FELELŐS KORMÁNYRÓL SZÓLÓ 1848-AS TÖRVÉNY 1. AZ 1848 ELŐTTI KORMÁNYZATI RENDSZER A XIX. század derekának Magyarországa megérett a polgári átalakulásra. Ennek gazdasági-politikai okai ismertek. Erős polgári osztály hiányában a harc vezetését a gazdasági-társadalmi problémákkal küzdő nemesség egy rétege vette kezébe. Osztályhelyzeténél fogva a küzdelem megvívásában betöltött szerepe már a kezdeteknél ellentmondásos volt. Ez megtorpanásokat okozott, a felvetett kérdések félmegoldásait hozta, amellett, hogy a szerep, amelyet e réteg képviselői magukra vállaltak, haladó és időszerű volt. A magyarországi polgári fejlődésért vívott küzdelmet nehezítette és bonyolította az, hogy évszázadok óta idegenek, a Habsburg-ház tagjai uralkodtak az országban, nem úgy tekintették sajátjuknak Magyarországot, mint Ausztriát, eredeti ősi birtokukat. Magyarországot elvben régi törvényei, alkotmánya alapján igazgatták, de az elhatározó legfelső döntések az uralkodó nevében születtek, birodalmi szellemű tanácsadó testületek és központi hatóságok véleménye nyomán. Mivel Magyarország a Habsburg-uralkodó alá tartozó országok között is igen fontosnak számított, az osztrák uralkodó körök azt az illúziót igyekeztek ápolni a magyar uralkodó osztályban, hogy ő maga vezeti országát az országgyűlésen és a megyékben, sőt, ősi alkotmánya pajzsa alatt eredményesen védheti mind országa, mind osztálya érdekeit. És valóban, a rendeknek., azon kívül, hogy a kormányzat alsóbb szinten az ő irányításuk alatt állt, a felső szintű kormányzatban is volt szerepük. Alsó szinten vezették a megyék, valamint azon kiváltságos kerületek önkormányzatának tevékenységét, amelyek a megyékhez hasonló önálló törvényhatóságokká alakultak (Jászkun és hajdú kerületek, a szepesi 16 város, a turopoljei-túrmezei, a buccarii kerület stb.). A felső szintű kormányzatban az országgyűlésen volt szerepük. A rendi országgyűlés a törvényeket az uralkodóval közösen hozta. Itt volt lehetőségük, hogy az igazgatás és a bíráskodás felső szintű uralkodói szerveinek működésével kapcsolatos sérelmeiket előterjesszék. Az említett felső szintű szerveknél a magyar rendeknek 1848 előtt nem volt lehetőségük arra, hogy befolyásukat közvetlenül érvényesítsék. A felső szintű igazgatás és törvénykezés szervei tisztán uralkodói hatóságok voltak, elszámolással csak az uralkodónak tartoztak. A rendi befolyás ezeknek a szerveknek a működésére kétféle módon, bizonyos csekély mértékben mégis érvényesült: egyrészt azáltal, hogy az ország törvényei — legalábbis elvben — Őket is kötelezték, másrészt vezető tisztviselőik szinte kivétel nélkül a rendiség tagjai voltak.