F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XIII. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
Számos feladatot kellett volna megoldani a minisztériumnak 1849-ben is az alapítványok ügyében, hogy hirtelenjében csak az erdélyi alapítványi ügy rendezését, a magyarországinak esetleges teljes átszervezését említsük. Ez utóbbi jelentette volna például az alapítványok kezelésének a római katolikus egyház részére történő átadását. Erre történtek bizonyos kezdeti lépések: a miniszter 1849. augusztus 20-ra egybehívta az egyházak képviselőinek tanácskozását, s ehhez előzetesen bekérte az alapítványi pénztárak állapotáról készült kimutatásokat. A tanácskozás azonban — természetesen — elmaradt. 73 Az alapítványi és gazdasági osztály hivatalnokai voltak: Nyéky Mihály osztályigazgató tanácsos, volt helytartótanácsi tanácsos (igen népszerűtlen személyiség 1848 közvéleménye előtt). Tanácsos Szabó Károly, szintén volt helytartótanácsi tanácsos. Titkárok: Tallián Sándor, majd december elejétől Ebeczky Emil, aki korábban a miniszter mellett dolgozott. Talliánról kevés adatunk van; lehet, hogy állását nem is foglalta el. Fogalmazók: Keszlerffy Antal, Kutassy János, SzeifT József, Vértessy Károly. Utóbbi december elején átkerült a katolikus egyházi osztályba, helyére Nagy Miklós került az államtitkári irodából. Szolgálatot teljesített itt még három segédfogalmazó. Az osztály széles körű tevékenységéhez mérten elég hiányos volt a személyzete, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy egy tanácsos volt, titkár pedig decemberig egy sem. Minisztériumi iroda, segédhivatal. Vezetője Galambos Elek irodafőnök, korábban csak helytartótanácsi számvevőségi jegyző volt. Minisztériumi irodaigazgatónak is nevezték. E minisztériumban tehát nem magasabb beosztású hivatalnokot bíztak meg az iroda vezetésével. Külön kiadó nem volt, csak irattárnok — Paulekovics József — és iktatók (kettő), több segéddel. Az irattárnok helyettesítette az irodafőnököt. A kiadói teendőket is az irodafőnök látta el. Ezen kívül az irodafőnök intézte a segédhivatal személyzeti ügyeit (megürült állásokra javaslatot tesz, szabadságot ad maximum 2 hétig); vezette a letéteményi könyvet, a bevett pénzről a számadást; a mesteremberek munkájáról készült jegyzéket láttamozta; az irodaszereket kezelte; emellett minden egyéb, az ügyiratkezelés rendjében reá eső feladatot ellátott. 1848 nyarán öt segéd (sorjegyző, iktató) volt, két sorjegyző, nyolc írnok és négy szolga. Decemberre két iktató, két segédiktató, két sorjegyző, három segédsorjegyző, hét írnok, egy gyakornok. Szolgákról nincs említés. Változás tehát nem sok történt 1848 folyamán. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a régi, érdemi tisztviselőknek az újonnan alkalmazottakhoz képest 40%-os volt az aránya, nem számítva ide természetesen a további munkára kötelezett, ki nem nevezett közalapítványi hivatalnokokat. 74 . " ' u- . • 73 Közlöny, 1849. jún. 26. Horváth jún. 24-i meghívása, az elhalasztás bejelentése, jún. 30.: Közlöny, 1849. júl. 1. 74 A minisztériumi osztályokra vonatkozó adatok: Fényes E. mm-i statisztika; OHB 1848:4886. eln. sz. dec. 7. (létszámjelentés).
