F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

XIII. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium

b) 1848. szeptember 11.—1849. május 2. Eötvös Józsefet Széchenyihez hasonlóan idegileg erősen megviselték az Ausztriával elmérgesedett viszony nyílt jelenségei. Ő nem betegedett bele, hanem nagyon megijedt. E szóval lehet találóan kifejezni azt a lelkiállapotot, amit Pulszky is leírt és mások visszaemlékezései is sejtetnek. Eötvös még szeptember 10. előtt Bécsbe rohant — az osztrák minisztériumi emlékirat és más, számára anarchikus jellegű magyar események után —, hogy Pulszky tói útlevelet kérjen álnévre, Svájc úticéllal. Pulszky megtagadta ezt, mondván, hogy miniszteri tárcájától nem vált még meg, s próbálta rávenni a Pestre való visszatérésre. Eötvös engedett ugyan a rábeszélésnek, de az útlevelet is megkapta maga és családja számára.

75 Pesten Eötvös bizalmasan beszélt Szász Károllyal, és szeptember 9-i kelettel olyan iratot adott át neki, amit lemondása esetén hozhatott nyilvánosságra a VKM alkalmazottai előtt.

76 Eszerint: „Önök ezennel értesítetnek, miszerint miniszteri tisztemről lemondván, tárcám ideiglenes kormányzatát — további rendelkezésig — ezen Minisztérium államtitkárára, Szász Károly úrra bíztam; kinek tehát Önök, mint ezentúli főnöküknek, hivatalos rendeleteit híven és pontosan teljesíteni köteleztetnek." Eötvös Lamberg megölése után, szeptember 30-án távozott végleg az országból barátjával, Trefort Ágoston kereskedelmi államtitkárral együtt.

77 A VKM vezetése az államtitkár kezébe került, aki igen nagy buzgósággal, szigorral és személyes példamutatással felelt meg feladatának. Az OHB részleges átszervezése a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot nem érintette, hatása azonban itt is megmutatkozott: december elején az osztályok között személyi cserék voltak. 1849. január l~én a Csány kormánybiztos által kibocsátott utasítás értelmében az osztályigazgatóknak egyes hivatalnokokat ki kellett volna jelölni a Debrecenbe való utazásra. A VKM-ben Szőnyi tanácsos és az államtitkár állította össze a névsort, s csupán a személyzet töredékét, Egedy Gáspár fogalmazót, Takáts József sorjegyzőt és három írnokot láttak el úti rendelvénnyel, közülük is egy írnok a harctérre ment. A magasabb rangú hivatalnokok közül az államtitkár jelent meg január első napjaiban a kormány új székhelyén. Pesten maradt a teljes közalapítványi személyzet is.

78 75 Pulszky 1880. 122. 70 VKM Elnöki iktatatlan, Eötvös Szász Károlyhoz, mell.: levél a hivatalnokokhoz. 77 Erről lásd OSzK Trefort. Jósika a szabadságharc utáni elmélkedéseiben kemény hangon szól Eötvösről: nem felelt meg a várakozásnak mint államférfi; rosszul választotta meg beosztottjait, mert csak a képességet tekintette, a meggyőződést nem. Jósika 1851. I. 110—111. 78 VKM a Pénzügyminisztériumhoz, 1849. jan. 11.: VKM Debreceni iratok 1849:2. m. sz.; Szász Károly Horváth Mihályhoz, 1849. máj. 9.: Uo. 1849:621—627. m. sz.; létszámjelentés az OHB-nak: OHB 1849:916. eln. sz. jan. 23.; Szász rendelete, hogy a vidéki közalapítványi pénztárak készleteit Pest helyett Debrecenbe szállítsák, nehogy az osztrákok kezébe kerüljön, jan. 13.: VKM Debreceni iratok 1849:3. m. sz.