F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

XIII. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium

javaslatához, s az országgyűlésnek is elfogadásra ajánlotta, de külön állami dotációra egyelőre nem volt mód.

32 Nem tudjuk, hogyan alakult volna a minisztérium hatásköre a múzeumot illetően, ha a nádor nem mondott volna le. Szász Károly október 23-án kezdett konkrétan foglalkozni a múzeumi ügyekkel, mivel elintéznivalók adódtak Pollack Mihály építésszel, és hiányoztak az előiratok.

33 Stoffer nádori irodaigazgató igen készségesnek mutatkozott. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkárának iratátadási utasítását október 30-án kapta kézhez, s november 1-én át is adott a minisztériumi segédhivatali igazgatónak minden építésre vonatkozó iratot 1848-ból, valamint azokat a terveket, amelyeket Pollack Mihály kért tőle. November 2-án az 1847-es építési iratokat és az 1836—1838 között, tehát az építkezés kezdetén keletkezetteket adta át. Az iratokhoz lajstromos jegyzéket mellékelt. December 30-án — ígéretéhez híven —jegyzékkel átadta az 1808—1836, valamint az 1836—1846 közötti iratokat, kivéve a múzeum állapotáról szóló országgyűlési jelentéseket, amelyek a többi országgyűlési anyag mellett maradtak.

34 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tehát 1848. november 1-től iratokkal ellátva átvette a múzeum irányítását. Lassabban ment a pénzutalványozás ügyének rendezése. Szász Károly minden pénzkiutalást függőben hagyott addig, amíg a Pénzügyminisztérium állásfoglalását meg nem szerezte az ügyről. Duschek — mint a Pénzügyminisztérium megbízott vezetője — november 9-én válaszolt Szásznak, s némi rezignációval állapította meg, hogy felfogása és „a dolog természeténél fogva" minden közpénztár, minden közalap kezelésének a Pénzügyminisztérium hatáskörébe kellene tartoznia, de mivel az ország pénztára eddig a nádorhoz, számos alap pedig más minisztériumokhoz került, nem látja akadályát annak, hogy az alapítványokhoz hasonlóan a múzeum pénzét is a VKM kezelje. Nem kívánta ellenőrizni a VKM utalványait sem, a minisztérium közvetlenül érintkezhetett az országos pénztárral. November 15-től kapott újra utasításokat az országos pénztár a múzeumi alapról történő kifizetések tárgyában, ezúttal már a VKM-től.

35 November 14—15-én egy Szász Károly által kiküldött minisztériumi bizottmány vizsgálta meg a múzeumi alapot, elsősorban annak pénzügyi helyzetét. Tagjai voltak: Pap tanácsos, Récsi titkár és Berger helyettes számtanácsos. Az alap helyzetét kétségbeejtőnek találták: ahhoz, hogy az év végéig hátralékos kötelezettségeinek eleget tudjon tenni, 14870 Ft állami kölcsönre volt szükség. Javasolta 32 A fentiekre lásd a képviselőház szept. 1-i ülését: Közlöny, 1848. szept. 3. Nyáry Pál, aki a Mátyás korabeli, a volt magyar kamara levéltárában található oklevelekre hívta fel a figyelmet, emlékeztetett Jankovich Miklós esetére, aki félévvel kincseinek a múzeum részére történt eladása után a piacon csomagolópapírként látta viszont gyűjteménye egynéhány darabját. 33 István nádor ha, Miniszteri 1848:2529. sz. 34 Stoffer a VKM-hoz, 1848. nov. 2.: VKM Közokt., Felsőbb okt. 1848:21. kfő, 23. tétel; István nádor ha, Miniszteri 1848:2529. sz. 35 Szász Károly a Pénzügyminisztériumhoz, 1848. okt. 23.: VKM Közokt., Felsőbb okt. 1848:21. kfő, 20. tétel; lásd még 25., 32. tétel, nov. 14., dec. 14.