F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

Általában a régi tisztviselők iránti aggodalom több törvényi paragrafust is lefoglalt e témának, s így már „nem jutott" § arra, hogy legalább egy azt is meghatározza, milyen feltételei legyenek a minisztériumi beosztás elnyerésének. A törvény paragrafusok sorában tett előreugrás után visszatérünk a 14—18. §hoz: „14. § A ministeriumnak, azon tagján kívül, mely a Felség személye körül a 13. íjban említett ügyekre ügyelend, következő osztályai lesznek: a) Belügyek, b) Országos pénzügy, c) Közmunka és közlekedési eszközök és hajózás, d) Földművelés, ipar és kereskedés, e) Vallás és közoktatás./J Igazságszolgáltatás és kegyelem; g) Honvédelem osztályai. 15. § Mindegyik osztálynak, valamint az ahhoz tartozó, s az illető osztályfőnökök vezérlete alatt állandó hivatalos személyzetnek élén külön minister áll. 16. § A kebelébeni ügykezelés módját a ministerium maga határozandja meg. 17. § Az összes ministerium tanácsülésében, midőn Ő Felsége vagy a nádor királyi helytartó abban jelen nincs, a ministerelnök elnököl, ki e tanácsot, midőn szükségesnek látja, mindenkor összehívhatja. 18. § Mindegyik minister azon rendeletért, mellyet aláír, felelősséggel tartozik." (A törvény szövege a javaslat 12—16. §-ával megegyezik.) A minisztérium elnevezésére vonatkozóan: általában az itt osztályoknak nevezett minisztériumi részeket is minisztériumnak nevezték már az egykorú szóhasználatban is. Az 1848/49-es minisztérium osztályairól vagy egyes minisztériumairól beszélni egyaránt helyes. A minisztertanácsról csak a 17. § intézkedik, de nem esett szó sem a minisztertanács elé tartozó ügyfajtákról, sem rendelkezési jogáról, sem ügyviteléről. A törvény szavai szerint nem látszik többnek a minisztertanácsi ülés egy mindenképpen a régi kormány emberei, vagy ne tartsák meg egész fizetésüket. Ebben az esetben is kapják fizetésüket a kancelláriai taksákból összegyűlt bécsi pénzalapból. A rendek, mint elintézett dolgot, nem tűzték újra napirendre. PH, 1848. ápr. 4. 1849-ben a baloldal az államtanácsosok minisztériumon kívüliségét bírálta. Álladalmi tanácsnokként kapott fizetést 1848-ban Beöthy Sándor és Várady József volt magyar udvari kancelláriai tanácsos, Zsedényi Ede, aki tevőlegesen részt vállalt a bécsi magyar minisztérium működésében Bartal és Platty osztályigazgatók, szintén államtanácsosok mellett. Zsedényit igen sok esetben használta fel a nádor az udvar körüli elintéznivalói során. (Erről a külügynél részletesen szólunk.) A fizetések 4—5ooo forintot tettek ki. Beöthy Sándor még 1849-ben is kapott ilyen címen pénzt az államkasszából. Pm, Só- és Pénztári 1848:1. kfő, 44. tétel, 1848. jún.—aug.; Állampénztár. Záborszky Alajos egyik címe volt az álladalmi tanácsosság a Függetlenségi Nyilatkozat utáni időben. Erről osztrák hadbírósági eljárása során az állt az előterjesztésben, hogy „scheint er mehr eine passive Rolle gespielt zu habén, und auf die Ausfertigung ihm mithgeteilter Beschlüsse der Rebellenregierung beschránkt gewesen zu seyn..." Hadtört. Itár, Kriegsg. Pest 1850—2/209. sz. 14. fol. A 12. §-t módosította az 1867:VIII. tc. 1. §-a: A miniszterelnök előterjesztésére annak minisztertársait őfelsége nevezi ki. A 13. §-ra nézve:„Az ő felsége személye körüli miniszternek az Ausztriával közös ügyekre befolyása megszűnt az 1867:XII. tc. 27. §-nak a közös ügyek kezelésére nézve megállapított módja folytán." Az egész XII. tc. a közös ügyekről és ezek elintézésének módjáról intézkedik. A 19. és 24. §-t hatályon kívül helyezte az 1867:VII. tc. 1. §-a. A 20. § hatályát vesztette, mert az államtanács nem alakult meg. 23. § — Az 1791:LVIII. tc. De activitate Regii Locumtenentialis Consilii Hungarici ad Régna Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae extenda. Az 1868:XXX. tc.-vel hatályát vesztette.