F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

kézirat utasítása folytán szűnt meg. A 8. § az 1867:XII. tc. 11—13., továbbá a honvédségről szóló 1868:XLI. tc. 3. §-ának rendelkezései folytán hatályát vesztette.

70 „10. § A ministerium áll: egy elnökből, s ha az maga tárczát nem vállal, kívüle még nyolcz ministerből. 11. § A ministerelnököt Ő Felségének az országbóli távollétében a nádor s királyi helytartó, Ő Felségének jóváhagyásával nevezi. 12. § Ministertársait legfelsőbb megerősítés végett az elnök teszi javaslatba. 13. § A ministerek egyike folyvást Ő Felségének személye körül lesz, s mindazon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviseli." Batthyány Lajos nem vállalt tárcát. Szemere 1849-es miniszterelnök egyben belügyminiszter is volt. E paragrafusokkal kapcsolatban nem a felterjesztett törvényjavaslatot idézzük — az megegyezik az elfogadott szöveggel —, hanem azt, amelyet ez előtt fogalmazott meg az országgyűlés, és amelyet a két ház üzenetek során javított: „8. § A minisztérium áll: egy elnökből, s ha az maga tárcát nem vállal, kívüle még nyolc miniszterből. 9. § A miniszterelnököt Őfelségének az országbóli távollétében a nádor s királyi helytartó, Őfelségének jóváhagyásával nevezi. 10. § Ministertársait legfelsőbb megerősítés végett az elnök teszi javaslatba. 11. § A miniszterek egyike folyvást Őfelségének személye körül lesz, s mindazon külviszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviseli."

71 A főrendiház üzenete a 11—12. §-ból a „kül" szócskát kihagyatni kérte, „tekintve azon viszonyoknak sokféleségét, melyek az országot az örökös tartományokkal közösen érdeklik".

72 Az alsótábla ebbe csak úgy ment bele, ha a 3. § így végződik: „Ha a Buda-Pesten székelő ministerek egyike által is aláíratnak." Addig a budapesti nem szerepelt.

73 A főrendek kívánsága megfelelt a pragmatica sanctio osztrák értelmezésének: „Magyarország a külföld irányában nem vala soha Ausztriától különvált, nem tartaték soha különoszthatónak, és soha külön nem is képviseltetek."

74 Szűkítés volt ez mindenképpen, mert az önálló külügyekről való elképzelés az udvarig el sem jutott. Ugyanakkor, a felterjesztett és szentesített formában a „kül" szócska kihagyása azt eredményezte, hogy a közös ügyek nemcsak a külügyre, hanem a politikai és gazdasági élet egészére alkalmaztathattak, hiszen e vonatkozásban a törvény semmi megszorítást nem tartalmazott. Különösen a 13. §-nál lett volna mód meghatározni és részletesen felsorolni azokat az ügyköröket, amelyek közös ügyeknek minősülnek. A magyar rendeknek ez a 70 Corpus Juris 219. 71 Irományok 81. sz. (Kiemelés: F.K.E.) 72 Uo. 84. sz. 73 Uo. 86. sz. 74 KH, 1848. szept. 16.