F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

Magyarország és az ahhoz tartozó részek érdekében is tétetnek, Magyarországot illető arányos részének fedezése iránt... az e végre Magyarországból jelenleg befolyt, kellőleg kimutatandó jövedelmek a birodalom középponti pénztárába továbbra is beszolgáltassanak... "

66 Miután a közös költségekben a birodalmi államadósság arányos része jelentette volna a legnagyobb „adót", évi kb. 17 millió Ft-ot,

67 ez továbbra is megnyomorítota volna a magyar gazdasági életet. A március 31-i leirat értelmében „.. .addig is, míg azon közálladalmi költségek aránya iránt, melyek az összes birodalmat közösen érdeklik, kölcsönös értekezés után, a jövő törvényhozás királyi megegyezésemmel intézkednék, kir. udvaromnak fentartásához, s a közös diplomatiához és a magyar hadsereghez megkívántató különféle katonai testületek ellátásra szükséges költségekről, jövendő beszámítás iránt, jóváhagyásom mellett, ideiglenes rendelkezés tétessék... "

ö8 A rendek gyűlése ideiglenes összegként 3 milliót szavazott meg udvartartásra és közös költségekre, a király ugyanakkor 10 milliót szeretett volna kapni. Ezt a kívánságot a magyar minisztérium jónak látta nem publikálni; az államadósság átváüalási kérdése is későbbi bajok forrásává vált. Ez az osztrák felsőpolgárságot a magyarok ellen hangolta.

69 (A státusadósságról a pénzügyeknél, a közös ügyek tárgyalásánál ejtünk szót részletesebben.) Bármennyire is felháborítóak voltak a 28-i leirat követelései, amelyektől a 31-i szavai nem sokban tértek el, azt fel kellett volna ismerni az országgyűlésnek, hogy a több százados együttélés lazábbá tételekor a közös ügyeket, mert ezek voltak, sürgősen felül kell vizsgálni, rendezni, lezárni és a perszonálunióból fakadó további közös tárgyakat szabályok közé kell szorítani. Ezeket a közös ügyeket a törvényben sem a múltra, sem a jövőre nézve nem érintették. 1848 nyarán megindultak a vámügyre, postaügyre és a pénzügyi elszámolások lezárására vonatkozó minisztériumok közötti tárgyalások, de az osztrák fél időhúzása miatt alig haladtak előre, majd szeptemberben végleg megszakadtak. Az e paragrafusokban említett kormányszékek utóéletére vonatkozóan: az 1860. október 20-án kelt királyi kézirattal visszaállított magyar királyi udvari kancellária működése az 1867. február 17-én kelt, Majláth György főkancellárhoz intézett királyi kéziratban foglalt utasítás folytán szűnt meg. Az 1860. október 20-án visszaállított magyar királyi helytartótanács működése az 1867. február 17-én kelt, s a helytartótanácshoz bocsátott Sennyey Pál báró tárnokmesterhez intézett királyi 66 Irományok 131. sz. 07 Károlyi 1936. 74. 68 Irományok 159. sz. 69 Károlyi 1936.100. Az államadósságból Ausztria elképzelései szerint Magyarországnak mintegy 50 milliót kellett volna átvállalni. Mindenképpen szerették volna ezt keresztülhajtani az országgyűlésen. E célból számos osztrák minisztertanácsi határozat született, s számos sürgető királyi utasítás ment a nádorhoz. Ahogyan „eine Lebensfrage für die Monarchie" volt az államadósság kérdése Ausztria számára, éppen olyan életbevágóan fontos volt a magyar minisztériumnak is, mert „elbotolhatott" bennne könnyen a közvélemény, az ország előtt. ÖStA MR-Prot. 1848. ápr. 5., 14. fol. 37—38., 141.; ÖStA Finanzmm. Praes. 1848:3281. sz. ápr. 7.; Batthyány min. etn. iratai 1848:115. eln. sz. ápr. 10. Klauzál, Szemere, Pulszky Batthyányhoz.