F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

d) az igazgatási rendszer lényeges megváltoztatása e) új hivatalok rendszeresítése f) új építkezések 10000 Ft fölött, régiek felújítása 30000 fölött g) 500 Ft-on felüli jutalmak h) döntés az udvari kormányszékek hatáskörébe tartozó tárgyakban, amelyre nézve ezeknek eltérő a véleménye i) panaszok a kormányszékek működése iránt, ha ebben cabinetirat vagy felső kézirat szükséges.

62 A fentiek konkretizálása azért is szükséges lett volna, mert közben az igazgatási rendszer lényegében változott meg, s több vonatkozásban ezek az íratlan szabályok elavultak, valamint a legfelsőbb döntés elé tartozó ügyeknek a felsorolása hozzájárulhatott volna a miniszterelnöki hatáskör szintén kívánatos pontosabb körvonalazásához. A kormányszékekkel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az uralkodó — a kancelláriai bizottság javaslata alapján — ragaszkodott a magyar udvari kancellária fennmaradásához; ezt a 28-i leirat nyilvánította ki.

63 A magyar kancelláriának mint régi típusú kollegiális kormányszéknek fontos, királyi döntés alá tartozó ügyekben való folyamatos intézkedési joga tovább bonyolította volna azt az amúgy sem bonyodalommentes helyzetet, amibe a minisztérium került a bécsi központi szervektől függő magyar kormányszékek Örököseként.

64 A felelős minisztériumot így sikerült volna lényegében a volt helytartótanács körére leszorítani. Az augusztusi osztrák emlékirat a nádorproblematika mellett a bajok egyik fő forrásául jelölte meg azt, hogy a III. törvénycikk nem adott pontos felvilágosítást arról, a magyar pénz- és hadügyminiszter az egész Magyarországra vonatkozó kezelési ágról rendelkezik-e, vagy csak a kormányszékek hatáskörére szoríttatik le. Noha a törvény szövege általában nem elég konkrét, ezúttal azzal, hogy „kizárólag" a magyar minisztérium hatáskörébe utalta a Magyarországra vonatkozó ügyeket, egyértelmű eligazítást adott. A kinevezések és egyéb ügyek kivétele a minisztérium és a nádor döntési hatásköréből (7—9. §) önmagában lerontja a kormány önállóságát, ráadásul az osztrák fél a pragrnatica sanctiót úgy értelmezte, hogy az a birodalmi központi kormány illetékességét Magyarországon a magyar minisztérium ellenében is lehetővé teszi. „A pragrnatica sanctio ... a legfelsőbb kormányzás egysége, az összes fináncügyvitel, a sereg kezelése és vezetése volt a monarchia osztatlanságáról szóló alaptörvény szükséges kifolyása" — ez az osztrák minisztérium véleménye.

65 A 28-i leirat a pénzügyekről kijelentette, hogy „a királyi udvar fentartásához szükséges, s az öszves álladalmi költségeknek, melyek az egész birodalom, tehát 62 Duschek iratai 111/45. sz. d. n. Duschek német nyelvű saját kezű fogalmazványa és ennek magyar fordítása. 63 Irományok 131. sz. 64 ,,b. Wessenberg külügyminiszter, a későbbi miniszterelnök, aki az átmeneti idők nehézségeiről elmélkedve, épen ez idő tájt írta János főherceghez, hogy felelős minisztérium és udvari kancellária egymás mellett teljes lehetetlenség." Károlyi 1936. 60. 65 KH, 1848. szept. 16. 3 F. Kiss Erzsébet 33