F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
X. Honvédelmi Minisztérium, hadügyminisztérium
1848 őszén a hadügy vonalán az ONHT és a hadügyminisztérium hatásköri versengésének lehetünk tanúi, amiből végül is a hadügyminisztérium „került ki győztesen"; magába olvasztotta az ONHT-t, s egységes irányítása alá vonta mind a sor-, mind a honvédkatonaságot és a nemzetőrséget. 93 Addig viszont az ország védelmének erősítésére csak az ONHT tehetett lépéseket toborzás, illetve hadba rendelés útján, s ez helyzetének megerősödését eredményezte. Urbán azt a következtetést vonja le, hogy több hadügyminisztériumi feladat (felszerelési ügyek, újoncozás) ONHT körébe rendelésével 1848. október közepére a hadügyminisztérium alárendelt helyzetbe került a Haditanáccsal szemben, igaz ugyan, hogy csak átmenetileg. 94 Az OHB ülésein a hadügyminisztérium részéről Szabó Imre, Korponay János és Mártonffy Zsigmond referáltak. Mészáros, aki nem volt mindig jelen a bizottmányban, a valóban rendezetlen és változó hatásköri, illetékességi viszonyok miatt állandóan visszaszorítva érezte magát, emiatt többször lemondott. A hadügyminisztérium és az ONHT összevonásának, illetve a magyar hadügy teljes átszervezésének gondolata már októberben felmerült. Nem volt véletlen az időpont, mivel ekkor már faktum volt az Ausztriával való szakítás, így anyagi és szervezésbeli nehézségeken kívül legalább a bécsi udvar nem állt az intézkedés útjában. A megvalósítást személyi problémák lassították; nemcsak az állások betöltése, személyek elhelyezése vonalán (például Nádossy Sándor, az ONHT Baldacci utáni elnöke esetében), hanem abból a szempontból is, hogy sokan — elsősorban idősebb katonatisztek — idegenkedve fogadták a General Commandók feloszlatásának, a honvédzászlóaljak és a sorkatonaság egységesítésének gondolatát. Egy ízben maga Mészáros is ilyen oknál fogva mondott le. 95 Valószínű, hogy a végleges megoldás időpontjába belejátszottak az OHB kormányalakítási kísérletei is, hiszen ezek november—december fordulóján léptek az utolsó stádiumba, az egybeolvasztási müvelet a hadügy terén pedig december elején ment végbe. A hadi szervezetben tett egységesítő intézkedések egyes vonatkozásokban jóval megelőzték az átszervezett hadügyminisztérium létrejöttét, ami annál is inkább megoldható volt, mivel az OHB — a különféle felső katonai fórumok felett — összefogta a hadügyeket. Ilyen intézkedés volt a nemzeti színek felvételének elrendelése október 12-én; a hadmegyék, azaz a hét honvéd kerületi parancsnokság felállítása december 1-i hatállyal; a hadfogadó parancsnokságok problémájának rendezése; a főhadparancsnokságok megszüntetésének elrendelése. Utóbbi elvileg az új minisztériumi szervezet kialakításának elhatározásával, 1848. november— december fordulóján történt meg. 96 93 Részletesen lásd: Urbán 1976. 50—53. 94 Uo. 52. Nem egészen világos az OHB okt. 15-i rendeletének Urbán által történt értelmezése, amelyből ezt a következtetést levonta. A rendeletből — véleményünk szerint — az OH B fölénye derül ki, hiszen a hadügyminisztérium referálását nem az ONHT-ban, hanem az OHB-ban kívánta meg. 95 Lásd dec. 11-i lemondását: OHB 1848:5278. eln. sz. 96 Urbán 1976. 53., 56—59. 22 F. Kiss Erzsébet
