F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

X. Honvédelmi Minisztérium, hadügyminisztérium

Az egybeolvasztás szükségessége nemcsak magasabb politikai és katonai szempontok, hanem amiatt is követelőén merült fel, hogy a több katonai főhatóság léte zavart okozott az intézkedések egybehangzásában. Katonai vonatkozású rendeletek nem csak a hadügyminisztériumtól és az ONHT-tól indultak ki, a régi típusú hadparancsnokságok, a kormánybiztosok és — természetesen — az OHB szintén bocsátott ki ilyen intézkedéseket. A hadügyminisztérium ebben a forgatagban nem tudott irányító szerephez jutni, egységet teremteni. Az egybeolvasztással egyidejűleg a legfőbb katonai irányítás elvben a hadügyminisztérium kezébe került, ami azonban nem jelentette azt, hogy az OHB elnöke nem bocsáthatott ki ezután is ilyen tárgyú rendeleteket. Témánk szempontjából a leginkább szembetűnő gyakori zavar a kinevezések vonatkozásában merül fel, hiszen hatásköri problémákat jelez. Nemcsak az új szabályozást igénylő kinevezési rendszer foglalkoztatta az érintetteket, hanem az az egyenlőtlen helyzet is, amely a honvédség és a sorkatonaság között az utóbbi hónapokban kialakult. A honvédségnél ugyanis az ONHT az előléptetések terén nagy aránytalanságokat idézett elő, amellett a sorezredek főtisztjei — királyi consensus hiányában — rangjukban megrekedtek; eleve hátrányos helyzetbe kerültek.

97 A Honvédelmi Bizottmány tagjai a kinevezések számát sokallották; az előléptetések a kincstár rovására történtek.

98 A honvédség egyes tiszti kategóriáinak havi díja rendezetlen volt; e téren a sorezredbeliek voltak előnyben.

99 Az egyenlőtlen előléptetések és az ezáltal előidézett elégedetlenség komoly érv volt az OHB számára az egyesítés mellett. A visszásságokra az OHB november 1-én hangsúlyozottan felhívta a hadügyminisztérium figyelmét.

100 Szeretnénk kiemelni, hogy az OHB nem rendelte el a hadügyminisztériumnak az egyesítést, hanem csupán óhajtását fejezte ki ilyen irányban. Felhívta a hadügyminisztérium figyelmét a zavarokra és a lehetőségekre, de véleményét és elképzeléseit ez esetben nem erőszakolta a minisztériumra. E tárgyban november 3-án kormánybiztosaihoz intézett rendeletet, akiknek előírta, hogy ezentúl saját hatáskörükben nem foganatosíthatnak katonai kinevezéseket, csupán ajánlást tehetnek egy-egy személyről. Ajánlásukat a tábori fővezér a maga véleményével ellátva juttatja el közvetlenül a hadügyminiszternek.

101 E rendelet hangsúlyozta, hogy „minden katonai főhatalmat", egyéni felelőssége mellett, a hadügyminiszter gyakorol. Ennek hangoztatására szükség volt; nemcsak az önkényeskedő hadseregvezéreknek, hanem az OHB elnökének, Kossuthnak is szólt ez. Nem véletlen, hogy ezt a rendeletet Nyáry elnöksége alatt bocsátották ki.

102 Az OHB szerepe azonban — 97 A hadügyminiszter az OHB-nak, 1848. nov. 13.: OHB 1848:2866. eln. sz. 98 A bizottmány az elnöknek, nov. 17.: Uo. 1848:3158. eln. sz. 99 Török Bálint a Pénzügyminisztériumnak, 1848. okt. 6.: Pm, Só- és pénztári 1848:1. kfő, 44. tétel, 5936. hüp. sz. 100 OHB a hadügyminisztériumnak, nov. 1.: OHB 1848:2061. eln. sz.; KLÖM XIII. 325—326. 101 Közlöny, 1848. nov. 4. 102 Mészáros emlékezéseiben több helyütt panaszkodik Kossuth beavatkozására a hadügyminiszter hatáskörébe tartozó ügyekben. Lásd pl. Mészáros Lázár I. 227., II. 31—32.