F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

három fő kormányszék köréhez tartozott vagy oda kellett volna tartoznia, s általában „minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában minden honvédelmi tárgy". Nem a „hadügyi", hanem a „honvédelmi" kifejezést használja a törvény, de a rendek úgy gondolták, ezzel belefoglalták a teljes hadügyet.

60 A katonai kinevezések kivétettek „az általában minden honvédelmi" megfogalmazásból; igaz, ez nem is szerepelt a törvényjavaslatban; a későbbi tárgyalások eredményeként, az udvar kívánságára pótlólag született a 8. §. Károlyi Árpád úgy látta, hogy a törvény hatáskör-meghatározása megfelelt az akkor e kérdésben uralkodó „fogalomsötétségnek". Mi e törvénybeli hiányosságokat elsősorban az előkészítő munka elégtelenségének tulajdonítjuk.

61 Károlyi Árpád felvetette azt a kérdést is: vajon a magyar minisztérium — a korábbi kormányszervek örökösének vallva magát — ráébredt-e arra, hogy ebben az örökségben benne foglaltatik a bécsi központi szervek fennhatóságának elismerése is. A 9. § igen fontos ebből a szempontból. Kimondja ugyanis, hogy az addig végelhatározás céljából Bécsbe küldött ügyeket ezután is oda kell küldeni. Ellenjegyzésről, illetékes miniszteri felelősségről ezzel kapcsolatban nem esik szó. Arról sem, hogy melyek ezek az ügyek; arról sem, hogy pontosan ki vagy milyen szerv dönt az udvarban e tárgyakban. Érdemes itt felemlíteni azt az 1849-ben, a második minisztérium hivatalba lépésekor született elaborátumot, amely a minisztérium hatásköri kérdéseivel foglalkozik. A feltehetően Duschek tollából származó fogalmazvány kitér az 1848-as törvényeknek erre a hiányosságára. A 9. §-t a minisztérium hatásköre szempontjából döntő fontosságúnak tartja, s kifejti, hogy „ezen szabály a Martius 15iki minisztérium által azért nem tartatott meg egyformán, mert sem a miniszterek, sem a nádorhelytartó a kormányszékek hatáskörét nem ismerve, az előbbiek akaratukon kívül, hatásköreiket egy részben kiebb terjesztek, más részben szűkítek, az utóbbi pedig jogait fenn nem tartá". Eszerint az összefoglalás szerint 1848 előtt a király közvetlen elhatározása alá tartoztak: a) törvényjavaslatok jóváhagyása (vö. 1848:IV. tc.) b) kegyelem, cím, rang, nemesség adományozása stb. (vö. 1848:111. tc. 7. §) c) magasabb egyházi és katonai, valamint polgári hivatalos állomások betöltése. Polgáriak: tanácsosok, kormányszékek elnökei, alelnökei, a királyi, a hétszemélyes táblák, a váltófeltörvényszék ülnökei, a királyi személynökök, kerületi táblák és első bíróságú váltótörvényszékek elnökei, főispánok, ország zászlósai, kamarai igazgatók, bányászati főhivatalok elnökei, kincstári ügyek igazgatója és aligazgatója (vö. 1848:111. tc. 7., 8., 11., 12. §, 1848:XXVIII. tc. A főispánokat a nádor nevezte ki a belügyminiszter javaslatára.) 60 A rendek válasza a főrendek válaszüzenetére: „... azon tárgyak, melyek az említett §-ban azon kifejezés alatt: »katonai« foglaltatnak — nem csupán honvédelmi természetűek, hanem egyszersmind az egész commissariaticumot is érdeklik; ennélfogva az érintett kifejezésnek kimaradni nem lehet, hanem következőleg lenne módosítandó: »Katonai és általában minden honvédelmi«." Irományok 86. sz. 61 Károlyi felemlíti Kossuthot, aki öregkori visszaemlékezései idején is úgy ítélte meg, hogy a hatásköri kérdéseket 1848-ban „világosan törvénybeiktattuk". Károlyi 1936. 61.