F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
X. Honvédelmi Minisztérium, hadügyminisztérium
tanács a terv puszta hírére azzal vádolta a magyarokat, hogy államosítani akarnak, ez pedig a magántulajdon és az összhadsereg ügyeinek durva megsértése. 27 A magyar kormány a méneseket tisztán hadi objektumoknak tartotta, és mint ilyeneket, a hadügyminisztérium irányítása alá kívánta vonni. 28 Csak júliusra sikerült elérnie, hogy a ménesek a felügyelete alá kerüljenek. Különösen sok ütközési pontot kínált a sorkatonaságbeli katonai kinevezések ügye. Előzetesen megjegyezzük, hogy a nemzetőrségi főtisztek kinevezése az 1848:XXII. tc. 9. §-a szerint a nádort illette. A feszült politikai körülmények, a kialakult hadi helyzet miatt a magyar kormány több esetben arra kényszerült, hogy a katonai személyek kinevezését, előléptetését sürgősen intézze, s a király hozzájárulását, ahogy azt a törvény előírta, csak utólag kérte a bécsi magyar minisztériumon keresztül. A helyzet e téren is tovább bonyolódott amiatt, hogy az osztrák minisztérium beleszólásával is számolnia kellett. Igényt tartott például az osztrák hadügyminisztérium az előzetes eszmecserére a tábornokok kinevezéséről; Latour eme követelését azzal támasztotta alá, hogy ebben Mészáros miniszterrel egyezett meg, amikor az hazafelé utaztában Bécsben időzött. 29 Latour szerint a tábornokok kinevezése egészen a „gesamtes Heerwesen" körébe vág, s így a magyar hadügyet mindenképpen rá akarta szorítani, hogy „über Besetzung von Generalposten in Ungarn vorher das Gutachten des österreichischen Kriegsministeriums einhole". 30 Véleményünk szerint ez sem felelt meg a törvény szavainak, miszerint az uralkodó a magyar katonai ügyekben nem az osztrák minisztérium, hanem a magyar útján gyakorolta felségjogát. Kérdés persze, hogy mi minősült a „gesamtes Heerwesen" körébe tartozónak. A kinevezések kérdésében a régi befolyás háttérbe szorításának szándékán kívül az is irritálta az osztrákokat, ogy a magyarok a sorezredekből vonták — honnan is vonták volna — el a nemzetőrséghez, majd a honvédzászlóaljakhoz kinevezni szándékolt főtiszteket. Igaz, igyekeztek elsősorban a nyugdíjban levő, még szolgálatképes tiszteket megnyerni e célból. A sorezredek a törvény szavai szerint 27 ÖStA MR-Prot. 1848. máj. 8. fol. 544—545. 28 Mészáros Esterházynak, 1848. máj. 28.: Király személye kör. mm. Elnöki 1848:99. eln. sz.; a nádor a királyhoz Esterházy útján, 1848. jún. 19.: István nádor ha, Miniszteri 1848:1445. sz.; Mészáros Pulszkynak, 1848. jún. 19.: Király személye kör. mm, Elnöki 1848:284. eln. sz.; a miniszterelnök a hadügyminiszternek, 1848. jún. 20. Pest: Batthyány min. eln. iratai 1848:317. eln. sz.; Mészáros a bécsi külminisztériumnak, 1848. jún. 23.: Király személye kör. mm, Elnöki 1848:319. eln. sz. 29 1848. máj. 24-én a minisztertanácsi jegyzőkönyvben ez áll a Mészárossal való megegyezésről: „In dieser Beziehung [közösügyi bizottságról volt szó] bemerkte der Kriegsminister, bereits mit dem ungarischen Kriegsminister ... verabredet zu habén, welche er dem ungarischen Ministerium annehmbar zu machen trachten werde, daher er allerdings für die Einbeziehung der Militárgegenstande in die gemeinschaftliche Verhandlung wáre, und um Mittheilung der hierwegen an das ungarische Ministerium Erlassenen ersuche." ÖStA MR-Prot. fol. 981—982. Mészárosa maga visszaemlékezéseiben (Mészáros Lázár I. 7.) nem tért ki arra, hogy érdemben mit beszélt meg a Latourral való személyes találkozón. 30 ÖStA MR-Aktén 1848. jún. 20. 1848:1189. sz. (Kiemelés: F.K.E.)
