F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

X. Honvédelmi Minisztérium, hadügyminisztérium

szintén a magyar hadügy irányítása alá tartoztak volna, Ausztria azonban ezek ügyeit kizárólag összbirodalmiaknak nyilvánította, hogy a magyar minisztérium ne akadályozhassa meg befolyása érvényesítésében. E témához kitűnő illusztráció Damjanich János nemzetőrségi őrnaggyá való kinevezése a 3. nemzetőrségi zászlóaljhoz (Bataillon). Az ő esetével kapcsolatban kifogásolta a bécsi minisztertanács, hogy már ezt megelőzően is csak utólag kérték az uralkodói hozzájárulást 10 nemzetőrségi őrnagy kinevezéséhez, holott az osztrák minisztérium erről — korábban sorkatonai tisztek voltak — előzetesen kívánt volna tárgyalni a magyar minisztériummal. „Es wáre zu wünschen, dass sich der k. ungarische Kriegsminister früher über die Ernennung der Staabsoffiziere mit dem k. k. österreichischen Kriegsminister in das Einvernehmen setzen..." — szögezte le az osztrák követelést Wessenberg miniszterelnök.

31 Említettük a nemzetőrségi tisztek kinevezésére vonatkozó törvényi előírást. Ennek analógiájára a magyar minisztérium az újonnan szervezett honvédzászlóaljak őrnagyainak kinevezésére a nádort kérte fel, hogy gyorsan és a bécsi út kiküszöbölésével intézkedhessen. A nádor azonban ezeket az új katonai egységeket jellegükben közelebb állónak ítélte meg a sorkatonasághoz, mint a nemzetőrséghez, s a sürgősségre való tekintettel ugyan utólag, de mégis kérte az uralkodó beleegyezését a kinevezésekhez.

32 Végeredményben megállapítható, hogy miután a nemzetőrségnél vagy a honvédségnél magasabb rangra tapasztalt, tehát vagy nyugdíjas, vagy tényleges sorkatonai szolgálatban levő katonát jelölt a magyar minisztérium, Bécs a sorkatonaság ügyeibe való beleszólás jogához való ragaszkodásával elérte azt, hogy minden magas rangú katonai tiszti kinevezésbe beleszólhatott. A sorkatonaságot illető kinevezések ügyének rendezésére, az új helyzet tisztázására június 15-én jelent meg királyi rendelet, mint az 1848:111. tc. 8. §-ának végrehajtási utasítása. Eszerint: 1. További rendelkezésig az ezredek tisztjeit, hadnagytól kapitányig, az ezredek tulajdonosai a hadügyminiszter beleegyezésével nevezhetik ki. A rendelkezés a nádorhuszárok ezredére nem terjedt ki. 2. A stabális (törzs) tisztségekre az ezredek tulajdonosai javaslatokat tesznek a magyar hadügyminiszternek, aki véleményével ellátva felküldi a magyar külügyminiszterhez a királyi elbírálás megszerzése végett. A külügyminiszter ellenjegyzésével, az osztrák hadügyminiszter értesítésével a kinevezést visszaküldik a magyar hadügyminiszternek foganatosítás céljából. 3. Az őrnagyvezérek és főhadparancsnokok kinevezésére a magyar hadügyminiszter tesz javaslatot, az osztrák hadügyminiszterrel való előzetes tárgyalás után, az uralkodónak, a magyar külügyminiszter útján. 4. A határőrvidéki ezredeknél az addig az udvari haditanács által tett kinevezéseket a magyar hadügyminiszter végzi az ezredesek véleményének meghallgatásával, kivéve a horvát bán hatáskörét, akinek tulajdonosi jogait e rendelkezés nem érintette. A törzstisztek kinevezése a 2. pontnak megfelelően 31 Uo. júl. 28. 1848:1605. sz. Damjanich kinevezésének aláírása: aug. 9. 32 A nádor a királyhoz, 1848. jún. 10.: István nádor Ita, Miniszteri 1848:1391. sz. 21* 323