F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

X. Honvédelmi Minisztérium, hadügyminisztérium

Utalunk ezúttal a székelyek hadba hívására, az egyes katonai objektumoknak a magyar állam kezelésébe történő vételére, a katonai kinevezések körüli hivatalos út betartására. Utóbbival kapcsolatos a felemlített június 15-i királyi rendelet, amelyet a kinevezések problémájának tárgyalásakor ismertetünk. A székelyeket Batthyány Lajos a magyar minisztérium 1848. május 19-i megbízásával, három küldött: Gál Sándor hadnagy, Hajnik Károly országgyűlési gyorsíró és Klapka György útján Magyarország segítségére hadba szólította. Miután a délvidéki nemzetiségi mozgalom oly erősen megrázta az új minisztériumi adminisztráció gyenge szerkezetét, kétségessé tette tekintélyét, Batthyány Lajos az unió és az utólagos uralkodói helybenhagyás biztos reményében az erdélyi magyarok között igyekezett katonai erőt szerezni. A toborzásnak nem volt meg a várt sikere a minisztérium kapkodása, sietsége miatt.

24 A Magyarországon levő hadiszerek és hadi objektumok magyar állami kezelésbe vétele, illetve ezek használata a magyar hadügyminisztérium részéről, szintén kiváltotta az osztrákok tiltakozását. A pénzügyi követeléseikhez hasonlóan e vonatkozásban is korábban eszközölt beruházásokra vagy arra hivatkoztak, hogy a szóban forgó objektum az összhadsereg céljait szolgálja. Az előbbi esetre példa a ruhabizottmány, az utóbbira a királyi ménesek ügye. Miután az osztrák hadügyminisztériumnak az volt a felfogása, hogy a ruházati bizottmány nem tartozik a magyar hadügyminisztérium rendelkezése alá,

25 e felfogásának megfelelően rendelkezett is a magyar ruházati bizottmánnyal a magyar minisztérium tudta nélkül. Mészáros erőteljes tiltakozásában leszögezte, hogy az osztrák kincstár által korábban kifizetett ruhaanyagban a magyar és erdélyi katonaság számára szükséges mennyiség is bennfoglaltatott, s ezzel már mindenképpen a magyar minisztérium rendelkezik.

26 A ménesek ügye azzal indult, hogy a magyar hadügyminisztérium biztosokat küldött a leltár felvételére. Az osztrák miniszter24 A küldöttek megbízólevele, 1848. máj. 19.: Batthyány min. eln. iratai 1848:216. eln. sz.; Batthyány magyarázata gr. Teleki József kormányzó részére, máj.: Uo. 1848:249. eln. sz. Báró Kemény Dénes — aki az unió szempontjából veszélyesnek ítélte meg a lépést — Batthyányhoz, 1848. máj. 25. Kolozsvár: Uo. 1848:250. eln. sz. Az erdélyi kormányzó figyeltette a három küldöttet, mert a minisztériumtól nem kapott róluk hivatalos értesítést. Teleki erről a nádorhoz: Uo. 1848:249. eln. sz.; Lásd még: Kővári 34— 35. A székelyekkel kapcsolatban érdemesnek tartjuk megemlíteni Fábián Dániel székely követ aug. 1-i interpellációját Mészároshoz. Értesülése szerint a bécsi hadügyminisztérium az erdélyi főhadparancsnoknak a magyar hadügyminiszter tudta nélkül adott utasitásával a székely határőrök 20 évi szolgálati idejét tízre szállította le. Mészárosnak valóban nem is volt tudomása a majd egyhónapos intézkedésről, de a bekért tájékoztatás alapján lényegében a magáénak ismerte el utólag a rendeletet. Közlöny, 1848. aug. 3., 19.; Beér—Csizmadia 176., 190. 25 A bécsi magyar minisztérium megküldi az osztrák hadügyminisztérium ilyen értelmű átiratát a magyarnak, 1848. júl. 8.: Királyi személye kör. mm, Elnöki 1848:485. eln. sz. 26 Az időnként igen kemény hangot használó Mészáros kifejtette, hogy úgy látszik, mintha az osztrák minisztérium a magyar minisztériumot „magának alárendelni kívánja [holott].. .ezen magyar hadügyi ministerium korántsem áll egy categóriában a magyar hadi főparancsnoksággal, hanem az udvari haditanács örökségében, mint ennek hason rangú és jogú örököse, örökségéhez aránylag korlátlanul, semmi feltételekhez nem kötve; az osztrák hadügyi ministeriummal osztozik". Mészáros a bécsi magyar minisztériumhoz, 1848. júl. 29.: Uo. 1848:833. eln. sz. 21 F. Kiss Erzsébet 321