F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

egységes elvek szerint végrehajtott, inkább elnéző, semmint szigorú magyar igazolási eljárással szemben 1849. októbertől az osztrákok a külön e célra felállított számonkérő bizottságok elé állították a tisztviselőket. Igen alaposan faggatták őket, s részrehajlás nélkül bírálták el magatartásukat. Nem volt mentő körülmény az alkalmazottak szomorú családi vagy siralmas anyagi helyzete; a Függetlenségi Nyilatkozat után állásban lévőket automatikusan a hadbíróság várta. Az új pénzügyminiszternek arra is volt gondja, hogy minél kevesebb minisztériumi és külső pénzügyi alkalmazott tegye le a hűségesküt, s adjon erről reverzálist. Hivatalnokai ez irányú kérdezősködésére ugyan nem adott egyértelmű választ, de például vidékről csak olyan helyen rendelte el a hűségeskü letételét, ahol tartani lehetett az erélyes kormánybiztosi közbelépéstől. Utasított arra is, hogy ne „politizáljanak", szolgálati helyüket különösen akkor ne hagyják el, ha osztrák csapatok közelednek. E hivatalnokait viszont azzal mentette a kormányzó előtt, hogy az állam vagyonának védelme késztette őket maradásra.

127 Saját bevallása szerint Kossuth éberségét könnyebben el tudta altatni, mint a kormánybiztosokét és egyes hadseregparancsnokokét. Az új pénzügyminiszter kívánságai, nevezhetnénk ideiglenes programnak is, május 6-án jelentek meg a Közlönyben. Duschek az osztrák törvényszéknek úgy nyilatkozott, hogy ebben nyíltan kifejezte fenntartásait. A rendeletben csak „vonakodva engedett a felhívásnak" a minisztériumi tárca vállalásában, valamint a „körülmények kényszerűsége" kifejezések utalnak erre. Arról, hogy nyíltan kifejezte volna szembenállását az új rendszer alapjául szolgáló Függetlenségi Nyilatkozattal, szó sincs. A pénzügyek rendben tartása érdekében megkívánta a pénzügyi fegyelmet a kincstári hivataloktól, különösen azért, mert a minisztérium nem tudott teljesen eleget tenni ellenőrző szerepének. Kérte, hogy az állami megbízásokat teljesítők nyújtsák be számadásaikat legkésőbb május végéig, vagy folyamatosan havonként. Ugyancsak kérte az előre kiszámítható költségeket is szabályszerű kimutatásban. „Rendet s pontosságot a nemzet vagyonának kezelésében, szigorú becsületességet, a lehető legnagyobb takarékosságot, alapos számadást várok nemcsak a financz-hivataloktól, hanem általában mindenkitől, kinek kezelésére országos pénzek bízattak", s mindezt a harc folytatása érdekében.

128 Nehéz lehetett elhitetni a törvényszék bíráival, hogy ez a közlemény fenntartásainak leszögezése a kormányzó irányvonalával szemben. Hasonlóan a pénzügyi fegyelem megszilárdítására, s a modern pénzügyi igazgatás alapjainak lerakására vonatkozik az az „emlékirat", amelyet minisztériua) Duschek tervei a pénzügyigazgatásról 127 Duschek-per fol. 235—236. 128 Uo. fol. 223.; a közlemény: Közlöny, 1849. máj. 6.