F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IX. Pénzügyminisztérium
mi széke elfoglalásakor állíthatott össze. 129 Lényeges intézkedés volt a központosított pénzügyigazgatás, a pénzügyi fegyelem, a miniszter felelősségének megvalósításában a következő: a pénzügyminiszter előzetes beleegyezése nélkül a kincstár semmiféle kiadással nem terhelhető. A miniszterek csak azon összeg erejéig rendelkezhetnek, amelyeket számukra az országgyűlés a költségvetésben biztosított, illetve amelyeknek kezelése felügyeletük alá tartozik. Ide számíttattak bizonyos „kézikasszabeli" mennyiségeket meg nem haladó kiutalások, alapítványi pénzek stb. Ezeket a „kézikasszákat" is a Pénzügyminisztérium töltötte fel időről időre, az illetékes miniszter kérésére. A pénz felhasználásáról a kezelő személy a Pénzügyminisztériumnak számolt el. (Nemcsak miniszter rendelkezett kisebb összegű saját pénztárral, hanem például az OHB idején az elnök, a rendőrség főnöke, a kormánybiztosok is. 130 ) Miután az 1849-es helyzet nem tette lehetővé az évi költségvetés kidolgozását, a Pénzügyminisztérium a következők betartását kérte a minisztériumoktól: 7. A személyzet számát és fizetését a pénzügy tudtával minden minisztériumnál egyenlően alakítsák ki és a fizetések összegében az egyes kategóriák tekintetében ne legyen eltérés, amint erre korábban számos példa akadt. Az állások szaporításáról nem lehetett szó, csak a megürült helyekre vehettek fel újakat, változatlan fizetéssel. Az elkerülhetetlenül szükséges munkaerő-felvétel csak a Pénzügyminisztérium beleegyezésével történhetett. Ezeknek az előírásoknak a megvalósítása zökkenőkkel történt. Nem minden minisztérium tartotta magát a szabályokhoz, amint erre a személyzetről írottaknál utaltunk. 2. A pénzügyminiszter azt is kérte, hogy a katonai illetékek meghatározása ne a parancsnokok személyétől függjön, hanem létre kell hozni az egységes illetékrendszert, amely aktuális volt már a sorkatonaság és a honvédség egyesítése óta. 3—4. A bemutatkozó miniszteri rendelethez hasonlóan kérte a minisztériumokat, hogy legalább havi előzetes pénzügyi terv mellett, pontos elszámolással dolgozzanak. Elképzeléseit a minisztérium csak úgy tudja évényesíteni, hogy a kiutalásokat nem a kívánságokhoz, hanem a pénztár állapotához szabja. 129 Pm, Duschek iratai Hl/44, sz. d.n. 130 Az OHB pl. 1849. jan. 9-én 5000 Ft-ot kért 5 forintosokban az elnök rendelkezése alatt álló pénztárhoz: Pm, Pénztári 1849:241. pü. sz. Pénzátutalási kérések az ORPO, ül. Hajnik rendőrigazgató elszámolására, 1849. jan. 12., il!, jún. 14.: Uo. 1849:378. és 8637. pü. sz. A közlekedési minisztérium a költségvetés megszavazása hiányában időről időre kapott pénzösszegeket a vízszabályozási és egyéb munkákhoz. Ezeket az OHB rendeletére az ún. közlekedési pénztárba tették le, innen történt az átutalás az illető műszaki osztályok igazgató mérnökeihez a napidíjak, munkabérek stb. kifizetésére. Kovács Lajos tájékoztatása a Pénzügyminisztériumnak, 1849. márc. 29.; Uo. 1849:3673. pü. sz. Szemere 2000 Ft-ot kért futár- és más efféle kiadásokra Zoltán államtitkár számadása mellett, 1849. máj. 15.: Uo. 1849:5937. pü. sz. A kiadott pénzösszegek ellenőrzésére 1849-ben a katonai kiadások esetében az utalványozási rendszert vezette be a Pénzügyminisztérium. A hadsereg részére történt nagyobb szállításokért és. vásárlásokért járó pénzösszegről az illető kormánybiztos a főpénztári hivatal nevére 2, 4,6 hétre szóló utalványokat állított ki. Az utalványozásra jogosultak erről feljegyzést vezettek, s postai úton értesítették a pénzügyminisztert az ügyletekről. Pl. Halasi Kázmér biztos egy ilyen utalványozást jelent a pénzügynek, 1849. júl. 15.: Uo. 1849:11557. pü. sz.
