F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

5. A MÁSODIK MINISZTÉRIUM. A MINISZTER: DUSCHEK FERENC A Függetlenségi Nyilatkozat kimondása után Kossuth maga kérte fel a miniszterségre volt államtitkárát, aki újfent feltételeket szabott, amit a kormányzó akceptált. Nem habozott ugyan nyíltan kárhoztatni Kossuth előtt a Függetlenségi Nyilatkozatot, abban reménykedve talán, hogy ezáltal elkerülheti a miniszteri posztot a maga felelősségével és minden más nehézségével. Duschek kizárólag az ügyek továbbvitelére akart csak vállalkozni; a miniszteri széket a Budára való visszatérés után foglalta volna el, tekintettel a még osztrák kézen levő városban tartózkodó családjára. További óhaja az volt, hogy a Pesten maradt és az osztrák ideiglenes közigazgatás keretei között szolgált volt pénzügyminisztériumi alkalmazottak igazolását saját hatáskörben folytathassa le. Az újraalkalmazásban elsősorban a szakértelemre kívánta helyezni a hangsúlyt; a politikai magatartás — értsd: osztrákok szolgálata — Duscheknél a második helyre szorult. Miután a kormány országgyűlés előtti bemutatásának sürgető volta, a kormányzó és a minisztérium közötti viszony meghatározásának szüksége elkerülhetetlenné tette a tárcák mihamarabbi kiosztását, Kossuth első ígéretét visszavonta, s Duscheknek még Debrecenben el kellett foglalnia a miniszteri széket.

124 A második feltételt azonban mindenképpen elfogadta a kormányzó, s ez fölöttébb fontos volt mind az új pénzügyminiszter, mind hivatalnokai számára. Duscheknek pontos adatai voltak azelőtti minisztériumi hivatalnokai magatartásáról, mert több személyen keresztül állandó kapcsolatban volt a fővárossal. Nagyon jól tudta, hogy igencsak szükségük lesz az ő segítő kezére. Tántoríthatatlanul uralkodóhoz fűződő érzelmekről tettek tanúbizonyságot a központi segédhivatalok alkalmazottai: a kiadóhivatal, az irattár, a pénztár, az erdőfelügyelet, a díjazóhivatal — közülük senki sem volt a kormány híve. A fogalmazói karból sem kötelezték el magukat sokan a minisztérium mellett.

125 A tisztviselők igazolását — mentését — Duschek megkezdte még Debrecenből. Erre a feladatra Záborszky Alajos pénzügyi tanácsost április 28-án biztosként küldte ki, akire — saját bevallása szerint — befolyásolható személyisége miatt esett választása. Azt is remélte, hogy Záborszky — mint a kormányzó hivatalának álladalmi tanácsosa — Irányi Dániel pesti kormánybiztosnál is kellő eréllyel léphet fel. A kormánybiztostól joggal tarthattak a megalkuvó hivatalnokok, ő ugyanis többeket letartóztatott.

126 Amint ezt a minisztérium alkalmazottairól szóló részben tárgyaltuk, Duscheknek abban is oroszlánrésze volt, hogy a minisztertanács az egyes miniszterek hatáskörébe utalta az igazolási eljárás lefolytatását. A nem 124 Duschek-per fol. 220—223., 561. 125 Gr. Almásy Móric jelentése a Finanzministeriumhoz, 1849. febr. 8.: ÖStA Finanzmm. 1849:3021. sz. 126 Duschek-per fol. 240. Záborszky Alajos eredeti rendelvényének másolata: Királyi jogügyig. Itár, Lajstromozatlan No 2. 7. sz. pümr-i biztosi szám, melléklete a 4875/pü. sz. 1849. ápr. 28.