F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

Bányászati jövedelmek. Az 1848 előtti helyzet a magyarázata annak, hogy a Pénzügyminisztériumnak nem voltak a kamarától átvehető olyan gazdasági szakemberei, akik megfelelően gyakorlottak, tájékozottak lettek volna a felső szintű igazgatásban. Ilyen feladatok ellátására volt bécsi hivatalnokokat alkalmaztak, akik azonban általában csak augusztus végére foglalták el új állomáshelyeiket. A Pénzügyminisztérium a kamarai bányászati osztály ügyvitelét teljesen azonos formában, azonos kútfőbeosztásban vette át és folytatta. A bécsi központi szervektől átveendő ügyek iratait előbb elkülönítették, majd jegyzékeitek, hasonlóan a harmincadi és a postaügyekhez. Ez lassan haladt. A napi bányaügyeket igyekeztek az új magyar adminisztráció beindulásáig is megfelelően elintézni. Bányaszámvevői részleg hiányában például 1848 nyarán a körmöci pénzverde számadásait a Selmecbányái főkamaragrófság számvevősége vizsgálta felül.

65 A bányák vonatkozásában is több osztrák beavatkozási kísérletet kellett visszautasítani a magyar kormánynak. Az osztrákok ugyanis régi követelésekre hivatkozva igyekeztek az országból például nemesfémet kivinni.

66 A fenti nehézségek magyarázzák, hogy a bányák termelése csökkent, különösen 1849-ben. A magyarországi jövedelmek további jelentős részét alkották az alapítványi jövedelmek. Ezek nagyobb részének kezelése 1848-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz került; mégpedig a vallási, tanulmányi alapok. Ugyanoda került a közalapítványi jogügyi igazgatóság, a közalapítványi pénztár és számvevőség. Az volt az elképzelés, hogy a VKM az alapítványi jövedelmekből fenntartja az egyházi és tanulmányi intézményeket, ami nagymértékben tehermentesítette volna az állami költségvetést. Az úrbéri jövedelmek csökkenése miatt azonban az alapítványi javak jövedelme még az uradalmi személyzet eltartására is kevésnek bizonyult, olyannyira, hogy a tárca állami támogatásra szorult. Az egyetemi alap dotációja be is került az első költségvetési tervbe. Az alapítványi tőkék kisebb hányada, a polgári alapok a Belügyminisztériumhoz kerültek. Ennélfogva a volt helytartótanácsi számvevőség alapítványi osztálya e két minisztériumhoz került. E jövedelmi ágat a Pénzügyminisztérium csak legmagasabb szinten felügyelte; koordinálta az államháztartás egészével. A Pénzügyminisztérium kezelésébe kerültek az azelőtt a magyar kamara kezelésébe tartozott só-, harmincadi, posta- és uradalmi jövedelmek. A harmincadi és postai ügyek tekintetében a minisztérium — kormányszéki reminiszcenciaként — ügykörmegosztást alkalmazott: a jövedelmek kezelése a pénzügyet, ugyanezek 05 Az esetet közli: Sashegyi 1971. 296. A bécsi számvevőséghez már nem küldhették a számadásokat a hivatalok a pénzügyminiszter tiltó rendelete értelmében. Pl. a selmeci bányászati számvevő hivatalhoz intézett utasítás (exp. máj. 2.): Pm, Elnöki 1848:88. eln. sz. Ennek alapja egy ápr. 30-i miniszterelnöki rendelet volt: az ügyvitelhez szükséges felvilágosításokat csak Pulszky államtitkáron keresztül kérhették az osztrák szervektől. Viszont a bányahivataloknak augusztusra meg kellett engedni, hogy munkájuk végzéséhez egyes esetekben közvetlenül levelezzenek az ausztriai hatóságokkal, úgy, hogy ezeket a pénzügyi államtitkárhoz előbb áttekintés végett fel kell terjeszteni. Debreceni Márton Pulszkyhoz, 1848. aug. 31.: Király személye kör. mm, Elnöki 1848:1312. eln. sz.; KLÖM XII. 858—859. (A miniszterelnöki rendeletet ápr. elejére teszi a KLÖM XII. 95., 100.) 66 Részletesen foglalkozik az osztrák minisztérium ilyen törekvésével: Ungár.